♥ Egy magányos emó története ♥
♥ by: Anna Pinter ♥

A telefonja hangosan csörögni kezdett (ezúttal a mobil) és a zaklató helyett (aki úgy látszik csajt keresett,de Blair sikeresen lepattintotta) most Riley kereste.

-Blair!Jól vagy?-a hangja olyan volt,mint mikor előszörn leszólította Blair-t,aki akkor épp hazamenni készült.

-Igen,jól vagyok.Miért?

-Öhm..csak úgy…csak tanácsot szeretnék kérni.

-Igen?-el sem tudta gondolni,mi lehet az,amit ő tud és Riley nem.

-Mit kell csinálni,ha megtetszik neked egy lány,aki..khm…nem lakik a közeledben?-Blair meghökkent a kérdés halatán,de nyomban fel is vidult.

-De jó!!!Beleszerettél egy lányba?Riley,ez király!Lehetünk újra olyan igazi barátok!-szaladt ki Blair száján,de nagyon boldog volt,nem nagyon tudott uralkodni magán.

-Ja,ja…persze…öhm,még csak tetszik,tudod sokat webkamerázunk mostanság..de mi a frászt csináljak?

-Hát én azt honna tudjam?Úgy nézek én ki,mint aki tudja az udvarlás kezdő lépéseit?-horkant fel barátnője.

-Nem!Jesszusom,csak te lány vagy,és azt szeretném tudni,minek örülnek,vagy mit tartanak romantikusnak és nyerő gesztusnak.

-Kérd el a számát.-Blair vállatvont,pedig tudta,hogy Riley úgysem látja.

-Megvan…

-Lakcím?

-Tudom…

-Ööö…dícsérd meg a szemét,meg mond neki,hogy milyen jól néz ki!Flörtölj vele,és dícsérd sokat!Ez az út egy lány szívéhez.-mondta Blair,majd kuncogni kezdett.Egy éve nem volt úgy rendesen boldog,de most az volt.Nagyon.Végre nem kell magát Riley miatt gyötörnie.

-Meglesz.Amúgy láttál már te valakit webkamerán keresztül flörtölni?-ez úgy hangzott,mint testbeszédban egy szemforgatás.

-Nem,de most már hallottam róla.-nevetett Blair.

-Hát,akkor szia.És kösz.

-Szívesen.Szia!-köszönt el,majd kinyomta.

-Ezez!-ujjongott.A hangja szinte vágott a szoba csendjében.Régóta nem lehetett ilyet hallani ebben a lakásban,mindig csak a nyomasztó csönd,vagy a szipogás.De a fájdalom még mindig elviselhetetlen volt.Mert egy év ide vagy oda,Blair még menyasszony volt,de immár véglegesen vőlegény nélkül,de úgy,hogy még mindig imádta Peter-t,és az az egy nyugtatta (talán már le is vetette volna magát a magasból) hogy Peter-nek nem lehet menyasszonya.Mert lehet,hogy kavar ezzel-azzal,de nem jegyezhet el senkit,mivel már ő,Blair Annarose Butfly el volt jegyezveKicsit hanyagolva a könyvet,felnyitotta a laptop-ja fedelét és bejelentkezett facebook-ra (amit már elég rég tett).Riley üzenőfalán semmi újdonság,vagy érdekes.Claudia pedig…te jó ég!Öt órája bulizik..na jó,ezért ez már kicsit sok.Sajnos,lehet hogy Bareny formálta újjá őt,és nem fordítva,ahogy azt Blair remélte.Ugyanis a lány öt órával ezelőtt,hajnalban írta ki,hogy elmegy egy kicsit bulizni,aztán utána jelentkezik és posztol ki képeket.Hát,ha neki ez a véleménye a „kicsit” partizásról..Mivel azóta semmit sem posztolt ki,se képet,se semmit.Emily viszont most e-mail helyett egy üzenetet írt.Új pasi-jelöltet talált,holnap este randizni mentek.Királyság!Már Riley-nak és Emily-nek is összejönni látszik.Már csak Rachel-nem kellene találnia valakit.Arról már rég letett,hogy neki bármi is összejöjjön.A tudat,hogy Peter-nek nem lehet menyasszonya,életben tartotta és erőt adott neki.Így élnie is könnyebb volt,ugyanis sejtette,hogy ha Peter-nek mondjuk lenne egy felesége (ami hál’Istennek nem lehet) bele is pusztulna.De a szó szoros értelmébe.Öngyilkosságra is kész volt,ha szerelméről van szó.Mert Peter mindig is az igazi volt.És….tökéletes.Elvégre vőlegénye eddig minden évben (te jó ég!!!) kitűnő volt és midenn tantárgyból dicséretes (mégnagyobb jó ég!!).Helyes volt (eszméletlen helyes),akármelyik lányt megkaphatta volna,akár hosszú,akár rövid időre,Amerika fővárosában élhetett és egy méregdrága egyetemen tanulhatott.A szülei kőkazdagok voltak,de nem voltak tőle elszállva,sőt,különösen kedvesek voltak.És most…hát,most is valószínűleg nagyon jól érzi magát.Petr gondolatára eddigi önfeledt boldogsága máris tovaszállt,az arca elborult,az agya elfelhősödöt…Mert hogy egyszerűen annyira szerette,hogy azt szinte szavakkal elmondani nem lehetett.Mert…ha már megpróbálnán Peter iránti érzelmeit szavakba foglalni,azt csak is költőien tudnám,talán kissé túl csöpögősen is hangzik,de valahogy így (és ez a színtiszta igazság): Szerette,mint rovar a nektárt,száraz föld az esőt,mint nagyvárosban lakó ember hallgatni a Niagara csobogását,mint sportoló az olimpiai aranyérmet,mint a madár repülni és szabadon szárnyalni a világ felett….és ez még nem minden,de mondom,nem is tudom megfogalmazni.Nagyon,de nagyon szerette.,ő volt a Mindene.Az a pillanat,mikor szerelme elhagyta,számára egyenlő volt a tűzben égéssel.És az a gondolta,hogy az életben már soha,de soha többé nem látja,összefacsarta a szívét.Így is épp eleget szenvedett.A csuklója minden nap,mintha égne,úgy szúrt és csípett,ha valami hozzáért,egyszerre felszisszent.Az,hogy sebeket ejtett magán,emó szokás volt,amitől minden ebmer elborzadt,de ha ezek az emberek ismernék Blair belső érzéseit,hálát adnának az égnek,hogy már nem lett öngyilkos.Úgy érezte,mintha a szíve tényleg eltörött volna,nem csak elméletben.Bele-bele szúrt a fájdalom,ahogy a régi képeket nézegette,vagy ha szerelmes filmet nézett,vagy romantikus fejezetet olvasott.Persze,eddig akárhányszor látta a Titanicot,sírt,de mikor legutóbb,múlt vasárnap nézte,hisztérikus zokogásba kezdett,már az elején (csak mert ismerte a végét) és még a záró főcímdalt is végigbőgte.Mióta Ő elhagyta,sokkal könnyebben és több helyen volt sebezhető,és sokkal érzékenyebb lett.Ez még csak elmegy,de a rémálmokról inkább már ne is beszéljünk…Szintee minden este vagy Riley-ról,vagy Peter-ről álmodott,sőt,néha Kayla is felemrült az agyában,és ezek az álmok a legtöbbször jól kezdődtek-és borzalmasan értek véget.Mint pédául a mai.Érdekes volt meghalnia.Az álmában nem érzett semmi fájdalmat,csak látta,hogy belé fúródik a nyíl és vérzik,na me persze nem tudott megmozdulni.De nem fájt,hanem békés volt,és ahogy Peter lecsukta a szemeit,minen elsötétült…és miután szerelme és a kentaurok léptei is a semmibe vesztek,csönd lett,békés,nyugodt csönd,aztán jöttek a kürtök.És azok is békességet és szeretetet áraztottak,mintha a világon nem létezne szenvedés,kín.csak szeretet és boldogság.Nem félt,vagy ilyesmi,tudta,hogy az a sorsa.Persze,azért megizzadva és rémülten ébredt fel,de csak mert az álmában Peter cserben hagyta,meg sem próbált segíteni rajta é csak mert a való életben azért még nem akart meghalni.Az egy dolog,hogy nem fél a haláltól,de attól még,hogy nem fél tőle,még nem biztos,hogy akarja is.Újra könyvénem szentelte figyelmét.Teljesen belemerült az olvasásb.Épp megfordult,mikor véletlenük ráfeküdt a távirányítóra és bekapcsolt a készülék szitkozódva dörzsölgette comoldalát,amivel rágurult a tábirányítóra,aztán készült lekapcsolni a TV-t,mikor a távirányító kihullott a kezéből a döbbenettől és a rémülettől.Az a délelőtti műsor ment,ahol a friss eltűnésekről számolnak be.Onna tudta,hogy néha szokta nézni,nehogy netalántán az egyik ismerőse is köztük legyen.De most pont ez törént,mint egy rémálom.Miközben a pasas magyarázott,a képernyőn Claudia arca jelent meg,amind feketével vastagon kihúzott szemével épp kacsint,vörös haja loknikba bodorítva,nyakában rózsaszínű,tollas boa.Ennyi látszott belőle.Blair minden figyelmét a beszédre összpontosította.

-Ma délelőtt tűnt el relytélyesen a londoni lány,a 18 éves Claudia Johnson.Családja és barátja állítása szerint a lány hajnalban indult el diszkóba,és ezt meg is osztotta a facebook-os falán.Kivételesen egyedül,barátja nélkül akart menni és ők beleegyeztek.A lány a közösségi oldalon azt is megosztotta,hogy hamarosan újra jelentkezik és új képeket tölt fel,amik a bulin készültek.Mikor elindult,fekete flitteres,spagettipántos toppot és koptatott rövid farmernadrágot viselt fekete,szegecses övvel.Mikor a lány már régóta nem jelentkezett,a szüleinek kezdett gyanússá menni és kiküldték a barátját a diszkóhoz,ahol azonban nem volt senki.Próbálták elérni a lányt,de eredmény nélkül.A mobilját a közeli szemetesben találták meg.Szemtanúk nem voltak,kérem,ha akármilyen információval tud szolgálni,hívja a…-Blair mát nem is figyelt.Jéggé dermedve ült az ágyon és figyelte a videót,ami az esetről készült.Nézte,ahogy a kamerák a kukában lévő mobilra közelítenek,ami épp bele van lépve…Szent ég!Claudia őt próbálta hívni!Még tisztán emlékezett,hogy egyszer felébredt hajnal (pont akkor,mikor álmában Peter megcsókolta volna),mert csörgött a telefonja.Ő pedig dühösen kinyomta.Claudia telefonjának kijelzője az ő nevét és adatait mutatta.Nem lehet igaz…Villámgyorsan a mobilja után kapott és megnézte,ki hívta az éjjel.Imádkozott,hogy ne Claudia legyen…elvégre lehet,hogy csak akarta felhívni,de nem sikerült neki…de nem.Az éjjeli nemfogadott hívás Claudia-tól volt.Felpattant és beleugrott az első nadrágba,ami a keze ügyébe került.Nem vesződött a sminkkel és a haja összefogásával,csak zsebre vágta a mobilját és leszáguldott a lépcsőn.

-Álljon meg,nagyon sürgős!-üvöltötte be a háza előtt elhaladó kocsi ablakán,mire a 25 év körüli fiú kelletlenül a fékre taposott.

-Mi van?-hajolt ki unottan az ablakon.

-A rendőrségre kell vinnie.Most.-hadarta Blair.A férfi felhorkant.

-Muszáj?-húzta az orrát.Erre Blair inkább nem is mondott semmit,csak kinyitotta az ajtót és bepattant mellé.

-A legközelebbi rendőrörsre.-mondta remegő hangon.A fiú égnek emelte a tekintetét,nagyot fújtatott és a gázra lépett.Végigsöpörtek az autópályán,majd hirtelen fékeztek a rendőrség előtt.Blair szó nélkül kipattant.

-Na mi va’,meg se köszönöd?-kiabált utána flegmán a siú,majd fejcsóválva továbbhajtott.Blair sprintelt a bejárat felé.Az ajtóban álló barna hajú,komoly rendőrnő érdeklődve fordította felé a fejét.

-Tudok…segíteni…az eltűnt…Claudia Johnson…esetében…-zihálta Blair,térdén megtámaszkodva,kifáradva a futástól.A nő szeme elkerekedett.

-Jöjjön!-intett Blair-nek,aki sietve követte.A nő egy terembe vezette,ahol egy kissé őszülő rendőr a számítógép képernyőjét bámulta,amin most a város térképe jelent meg felülnézetből és az utakon piros pöttyök mutatták a rendőrautókat.

-James,a lány tud segíteni a Johnson-ügyben.-a férfi megpördült a székével és Blair szemébe fúrta a tekintetét.

-Nos?-szemében izgalom csillogott.

-Ő egy nagyon jó barátnőm..egy iskolába jártunk…tegnap éjjel engem próbált utolérni telefonon,de én nem tudtam,miért hív,és mivel felébresztett,kinyomtam.Így nem tudott segítséget kérni.-lesütötte a szemét és nem csak a meggondolatlan cselekedet szégyenlése miatt,hanem mert nem bírta elviselni a rendőr kutató tekintetét. –A videón látszik a mobilja kijelzőjén,hogy újra hívni próbált,csak hát ugye a telefon a kukában végezte,mielőtt újrahívhatott volna.

-Tehát te vagy Blair Butfly.-emlékezett vissza a videóra.Blair buzgón bólogatott.

-És midnent támogatok,ami segít Claudia megtalálásában.Segítek is,ha kell.-a rendőr öblösen felkacagott.

-Te?Már hogyan tudnál te segíteni?Itt komoly nyomozások folynak ám,Blair,és attól tartok,te nem vagy nyomozó.

-Oh,igazán?

-Igazán.-bólintott a rendőr.És akkor Blair elmondott mindent,hogy hogyan nyomozták ki Riley-val az Emily-ügyet,és hogyan jutottak el a semmitől egészen addig,hogy most Emily az egyik legjobb barátja.A rendőr így már inkább fontolóra vette a dolgot.Mikor aztán meggyőződött róla,hogy Blair igazat mond,azt mondta,segíthet.Rögtön fel is hívta a nyomozó osztagot és mondta,ogy utánuk küldte Blair-t,aki talán tud segíteni.A nyomozók húzták a szájukat,de miután a rendőr nekik is elmondta az Emily-s ügy kinyomozását,azt mondták,örömmel látják a lányt.Így hát Blair taxit hívott és a helyszínre hajtatott,ahol már nagyban folyt a nyomozás.Blair,miután látta,hogy észre sem veszik,hogy megjött.harsányan felkiáltott,és heves integetésbe kezdett.

-Halló!!-mindenki felkapta a fejét.Blair kicsit később hagyta abba az integetést a kelleténél,úgyhogy most kicsit furcsán néztek rá. –Blair Butfly vagyok.-az egyik pasas (nyilván a fő nyomozó) befejezte Claudia mobiljának tanulmányozását és kezet rázott Blair-rel.

-David Jones.

-Örülök.-mosolygott kissé félszegen Blair,majd arca újra elkomolyodott.-Hogy haladnak?

-Eddig semmi.Az éjjel egyszer próbált téged elérni,de nem vetted fel.Ezután újra próbálkozni akart,de valószínűleg a valaki,aki elragadta (mert hogy bizonyos,hogy elrabolták) a szemetesbe hajította a mobilját,hogy ne tudjon segítséget kérni.-Blair egyre jobban lesápadt.Álmaiben sem gondolta volna,hogy megtörténhet ez Claudiával.Mert hogy őszinte legyen,Claudia nem az a topcsaj típus volt,sőt,kissé túlzottam sovány,keskeny arcú,vékony ajkú és hát nem a vörös haj a legdivítosabb mostanság,hogy arról már ne is beszéljünk,milyen kevés haja van.A melle és a feneke sem nagy,sőt,egész kicsik.A diszkóban biztosan voltak Claudia-nál sokkal szexibb csajok is: de hát akkor miért őt hurcolták el?Ráadásul látta már Claudia-n azt a flitteres,fekete,válpántos toppot és egyáltalán nem volt kirívó,vagy ilyesmi.És most….Fogalma sincs róla,hogy hol lehet a barátnője.És őt próbálta elérni az utolsó pillanatban is.Miután nem vette fel,akkor is őt akarta hívni.De miért?Talán Claudia arra számított,hogy ő egyből érteni fogja a dolgot és rájön a dolog nyitjára?Talán ismerné az elrablóját?Mert ha Claudia így gondolta,akkor nagyon félreismerte őt.Ugyanis halvány lila fogalma sem volt,hogy ki lehetett.Még csak arról sem,miért pont őt hívta Claudia?

-És…miben tudok segíteni?-kérdezte kezeit tördelve.Midnent támogatott,ami előrébb vitte az ügyet és közelebb jutatta Claudia-hoz.Csak segédkezni akart és azt érezni,hogy ő igenis mindent megtett Claudia megtalálásáért.

-Talán ha mesélnél róla.Milyen volt a stílusát és a viselkedését illetően?Szerinted hogy reagálhatott,mikor elragadták?És vajonmiért pont téged próbált elérni.Kétszer is.-hangsúlyozta.Hát persze,most is felmerül a legfontosabb kérdés: miért pont őt?!Sejtelme sem volt…Készségesen elmondott mindent a nyomozóknak,amit Claudia-ról tudott,elmondta,hogy lehet,hogy Claudia talán azért próbálta őt felhívni,mert talán ismerheti a bűnöst,vagy üzenni akart valamit neki…De hogy ez egyáltalán nem biztos.David Jones eltűnődött a dolgon,végül arra jutott,hogy Blair-nek igaza lehet.Leültette a lányt a járdaszegélyre,és azt mondta,koncentráljon és próbáljon rájönni,mit akart Claudia.De ő hiába törte a fejét,nem jutott előbbre.Ráadásul akárhányszor próbálta ezt David tudtára adni,ő visszaparancsolta,hogy gondolkodjon tovább.De semmi értelme nem volt.Kellett valami,amiből kiindulhatott.Barátnője telefonját megkaphatta,hátha eszébe jut róla valami apró dolog,ami kulcsfontosságú.Ő volt az első,aki úgy igazán megvizsgálta.Mert eddig mindenki csak a hívásnaplót böngészte.Ekkor támadt egy ötlete.Belelépett Claudia fotóiba.Jópár kép készült róla a bulin.Blair Claudia helyett a körülöttte lévő embereket figyelte,hátha felfedez valaki ismerőst.De nem talált.Viszont több képen is feltűnt ugyan az a pasas,sőt,az egyik képen szó szerint bámulja Claudiát.Bámulja.Meredt szemekkel.Kissé homályos volt a háttér,a telefon kamerája Claudia-ra volt fókuszálva,de kivehető volt,hogy igenis ugyan az a pasas,mint a legtöbb képen.Néger volt,rövid,bojtos,fekete hajjal,vastag,telt ajkakkal.Az orra kissé tömpének tűnt,már amennyire meg lehett állapítani a homyályos képről.De ott volt,ráadásul mindig valahol a lány közelében.Blair nem ismerte,de úgy érezte,a fiúnak köze lehet a dologhoz.Villámgyorsan David-hez futott és elmondta elméletét.A nyomozó szemében izgalom csillogott,teljesen felvillanyozódott.

-Kiváló!-ragyogtatta mosolyár Blair-re,aki csak vállat vont.Alig várta,hogy kiderüljön,felfedezése ér valamit,vagy nem.Davig az egyik társának adta a telefont,hogy vigye be a rendőrségre és próbálják meg azonosítani.Blair úgy érezte,jó nyomon jár.Talán Claudia tudta,hogy rá fog erre jönni.Mert bízott benne.Az anyja valószínűleg a lánya körül álló,kigombolt ingű és izomtrikós szuperpasikat nézné,fel sem tűnne neki a háttérben álló bőpólós,néger srác.Az apja úgyszint erre összpontosítana.Riley nem is nézné a srácokat,inkább a bárnál ülő cicababákat gyanúsítaná,akik neonrózsaszín körmű kacsójukban pezsgőspoharat tartanak,arcukon széles műmosoly (és persze a műmosoly lenne a kulcsszó).Barney..hát,nem valószínű,hogy bármire is rájönne.Lehet,hogy népszerű és profi graffity-s,de hát az észjárása mindig is egy kicsit lassú volt.Maradt ő.Ő volt az utolsó a pakliban,hacsak nem az újdonsült,népszerű baránőit hívogatná,de hát azok meg azzal sem fáradnának,hogy kinyomják a mobilt.Ugyanis a népszerűek közötti barátság általában egy nagy kamu.Tehát ezért hívta őt.Mert benne megbízott és mert sejtette,hogy más szemmel nézné a dolgokat,mint a szülei,sulis barátai vagy a pasija.És ezzel telibe is talált.Ugyanis ah ez így volt,ahogy Blair gondolta,akkor ő most nagyon jó nyomon volt és megtalálta az elrablóját.Már csak azonosítani kéne,aztán megkeresni.Utóbbi lesz a nagyobb kunszt.Ugyanis akárhol lehet Londonban,sőt,talán már ki is szökhetett Claudia-val a határon.Ettől a gondolattól Blair-nek összeszorult a torka.Ugyanis nemrég még ő is ugyan ezt csinálta.A különbség csak az volt,hogy ő ártatlan volt,míg ez a hapsi száz százalék,hogy nem.Az volt a legrosszabb,hogy tudta,ő és Riley is viszonylag rövid idő alatt jutottak el Washington-ba,ami Amerikában van,és amitől egy tenger választja el őket.Ha ez a fickó ügyes,már most túl jár a határon-Claudia-val.Vajon mit akarhat vele?Ingyenmunkára kényszeríti?Vagy csak egyszerűen veri,mert ahhoz van kedve?Akármelyik ezek közül,egyik se jó.Bár akkor már inkább a munka,mint hogy verje…

Délutánig magában gubbasztott otthon.A könyvéhez (akármiylen jó résznál tette is le) nem nyúlt,mióta Claudia arca jelent meg TV képernyőn.Feküd az ágyán,kezében a mobiljával,David Jones hívsát.Hamarosan megcsörrent a mobil,de csak Riley hívta.Kissé csalódottan süppedt vissza az alatta lévő párnába,végül felvette a teleefont.

-Halló?-kissé biggyesztette az ajkát.Fejleményekre vágyott…

-Szia Blair,hallottam Claudia-ról…-hangja ijedséget,ha nem félelmet tükrözött. –És arról is,hogy te is segédkezel a nyomozásban.Igaz,hogy te nyilvánítottad gyanúsítottank azt a csávót a képről?

-Mi?Erről meg honnan tudsz?-Blair kissé megzavarodott.Biztos volt benne,hogy még senkinek sem mondta ezt el.Még Emily-nek sem.És Riely-nak sem.

-Jajj,ne már!Ezt nyomják a híradóban,ne játszd a hülyét..

-Hogy mi?!-csattant fel Blair.Őt nyomják a híradóban?Őt?!

-Ufff..ne mondd,hogy nem tudod.

-De,mondom.-felkönyökölt és feszülten nézett maga elé. –Amióta hazaértem a helyszínről,nem kapcsoltam be se a TV-t,se a rádiót,se a gépet.

-Hát,akkor most mondom: az esti híradót kapcsold be.-Blair először reménykedett,hogy Riley csak viccel,de barátja hangja komoly volt.

-És…nagyon gáz?

-Mármint a dolog rólad szólü része?Áhh,figyi,semmi különös.Csak el vannak veled telve,hogy nem vagy nyomozó,mégis így kiszúrtad az állítólagos gyilkost.Egy nyomozó átsuhant a részlet felett,te megtaláltad.Cool!-hallatszott a hangján,hogy vigyorog,de aztán újra elkomorodott.-Nem mutatnak,ne aggódj,kivéve egyszer hátulról.-Blair megnyugodott.-És van valami új tipped?-folytatta Riley. –Hol lehet ez a pasas?És mit csinálhat Claudia-val?

-Fogalmam sincs.-vallotta meg őszintén Blair.A telefon halkan rezegni kezdett a tenyerében,mire a képernyőre pillantott.Újabb hívása volt,ezúttal az a várva várt hívás: David Jones-tól.

-Fgyelj,Riley,most muszáj letennem.Majd beszélünk.

-Oké,akkor szia.

-Szia.-Blair gyorsan kinyomta Riley-t és fogadta David-et.

-Aonosítottuk.-hadarta a nyomozó.Hallhatóan izgatott volt.Blair a lélegzetét is visszafolytotta. –A neve Tyler Rickards.Korábban lopással vádolták és közel sem az az ártatlan bárány.

-Szóval nyomon vagyunk?-Blair hangja egy oktávval feljebb csúszott az izgalomtól.

-Igen.

-Kimenjek a helyszínre?Hol folytassuk?Merre lehet?Mit csinálhat vele?-záporoztak a kérdések Blair szájából.A nyomzó egy ideig hallgatott,csak aztán szólalt meg.

-Azt még nem tudjuk.Arra gondoltunk…-Blair szavak nélkül is megértette.

-Hogy én majd rájövök.

-Hát,ami azt illeti….igen.-hallatszott,hogy kissé kellemetlenül érzi magát.

-Figyeljen,nekem fogalmam sincs,ki ez,nem is ismerem…

-Persze,persze!Csak te ismered a barátnőd érzelmeit és hogy mire alkalmas,milyen munkára vagy ilyenek..neked könnyebb lenne.-sietett tisztázni David,mire Blair elgondolkodott.Talán sikerüle rájönnie…

-Hát jó.-jól megrágta a szavakat. –Adjanak neekm egy kis időt.-folytatta megfontoltan.Talán sikerül rájönnöm,de ahhoz idő kell.

-Rendben,ez természetes!-hallatszott a hangján,hogy megnyugodott.De Blair inkább csak idegesebb lett.Megnyomta a pisos off gombot,komment nélkül hagyva David válaszát.És kutakodni kezdett az emlékeiben…