♥ Egy magányos emó története ♥♥ by: Anna Pinter ♥
Blair direkt kerülte Riley társaságát.Nem akart több helytelen dologra (Peter-rel szemben lázadó dologra) gondolni,és tudta,hogy ha ilyeneket gondol,az csak is Riley miatt van.Mert megbabonázta őt a mosolyával,lebilincselte a pillantásával,vonzotta,mint egy mágnest.De nem tudta,miért?Mert ha Pet-re gondolt,még mindig érezte azt a vágyakozó sóvárgást utána,a szerelmet és a bánatot…viszont,ha Riley-re gondolt,akkor valamitől izgatott lett.És ha feltűnt a fiú a folyosó végén,gyagyán bámulta a semmit,mint valami elmeroggyant…Tisztára kiborult a saját viselkedésétől.De akkor most melyik a szerelem?!Egyértelműen a Peter iránti érzelmei.Jó,be kel ismernie…Riley tetszett neki.Nagyon is.Peter-be viszont egyenesen szerelmes volt.Felsóhajtott.Csak jönne már meg….és végre minden megoldódna.Épp belépett volna a lányöltözőbe,de valaki megakadályozta ebben.Azt hitte,Riley lesz az,de egy számára ismeretlen srác volt.Vöröses-barna haja felzselézve,kék szemében csillogás…-Szia.-Szia.Bocs,de nekem most…mennem kéne.-mutatott az ajtóra.-Várj még!Az én nevem Brock.-Oké,Brock..de tudod,nekem most tényleg mennem kéne…-Jó,csak egy pillanat.-előkapott a zsebéből egy papírfecnit,ráfirkantott valamit,aztán Blair-nek adta.Ő épp,hogy csak rápillantott.Telefonszám…gondolhatta volna…-Hát,akkor viszlát.-intett,és magára hagyta a döbbent lányt.Mért történik ez vele?Másokkal ellentétben ő nem akart népszerű lenni,csak eltűnni…De a dolog csak úgy megtörtént.Egyik napról a másikra csak úgy népszerű lett,és ez…akármilyen fura is,aggasztotta.Elege volt mindenből…legszívesebben kirohant volna az iskolakapun,hazament volna és messziről kerülné az iskolát.Besétált az öltözőbe,felkapta a tornacuccát és bezárkózott az egyik WC-fülkébe.Újragumizta a haját és belebújt hosszú ujjú,testhez álló,fekete tornadresszébe.Felkapta a fehér titokzoknit és a fekete boka-tornacsukát,csak azután bújt elő.Épp időben,mert kinntről már hallatszott Mrs.Backen sípja.Mindenki kitódult a szűk ajtón,csak Blair kullogott leghátul,teljesen egyedül.-Ma gerendázni és gyűrűzni fogunk.-jelentette be fülig érő szájjal Mrs.Backen.Imádta az akrobatikát.-Miss Butfly,hallottam a régi iskolájától,hogy ott te voltál a legjobb gerendás.Nos,versenyre nevezni innen is lehet,szóval kíváncsian várom a teljesítményét.-megint midenki őt nézni.Idegtépő!!!Mit nem adna most Harry Potter láthatatlanná tevő köpenyéért…A tanár szavaira csak bólintott,meg se szólalt és próbált nem törődni a bámuló szemekkel. Bemelegítőként futottak pár kört,aztán nyújtottak.Blair-nek a spárga és a híd meg se kottyant.Aztán kihozatták velük a legmagasabb,leghosszabb és legkeskenyebb gerendát-vagyis azt,ami a haladó szintűeknek való.Kiakasztották a bordásfal tetejére kötözött gyűrűket,alá egy nagy szőnyegeket toltak,és kezdhették is az órát.A legtöbb lány remegett a gerendán,folyt róla a víz és sétánál többet nem bírt rajta csinálni.A gyűrű is sok mindenkit megizzasztott,kivéve persze a kajakos fiúkat és lányokat,akiknek főként a karjukban volt az erő.Blair-t tartogatták utoljára,mint a nagy szenzációt,bár Mrs.Backen-nek halvány lila fogalma sem volt róla,mit is tud a lány.Könnyedén fellendült a gerendára és felállt.Minden szem rászegeződött.Nem izzadt,nem remegett,főként,mert sose félt a haláltól,a balesettől és persze azért,mert profi volt.Kecsesen,kitárt karokkal megindult.Fejét magasra emelte,nem is nézett a lába elé.A lányok irigykedve nézték.”Tiszta modell alkat…” „Olyan kecses..” „Fene belé,én is ilyen alakot akarok” „Van egyensúly érzéke,az egyszer biztos..” és még hasonló halk hangfoszlányok kaptak szárnyra a teremben.Riley is ámulva nézte Blair kecses mozgását,magabiztosságát,gyönyörű alakját.-Többet is tud,mint a séta?-türelmetlenkedett Mrs.Becken.Hangja remegett az izgalomtól.Blair épp hogy csak odanézett,aztán bemutatott egy szabályos mérlegállást,előrelendült kézenállásba,szaltózott,megpödült,leguggolt és felállt,majd a két kezén támaszkodva spárgázott egyet a levegőben.Mindenkinek leesett az álla,Mrs.Becken-ről nem is beszélve.Blair,mintha észre se vette volna,lábát hártanyújtotta,kér kezébe fogta és a feje mögé emelte.Szökdelt,bukfencezett,lehasalt,hidazott és még sorolhatnám…aztán mikor a gyakorlat végéhez ért,elrugaszkodott a gerendától,kinyomta a mellét,kezeit a magasba emelte és kecsesen,enyhén hajlított térdekkel földet ért.Pár másodperc ámult csönd,majd taps.Blair fülig vörösödött és elindult a szertár felé,hogy az óra további részét ellógja.De Mrs.Backen utána kapott és magáhot húzta.-Nem,nem lóg el már megint!Maga lesz az iskola szenzációja…Miss Butfly,a gerenda-legenda…-Ne is folytassa ezt a gondolatmenetet.-torkollta le Blair.-Szerintem ne is álmodjon róla,hiszen maga is tudja,hogy vannak álmok,amik sosem válnak valóra..-Hogy hogy mondta?-villant a tanár szeme.Hát,Blair szándéka nem pontosan az volt,hogy maga ellen uszítsa az egész tanári kart,de ha muszály,hát muszály.-Nem hallotta?Javasolnám,hogy menjen fülészetre.-még soha,senki nem beszélt így Mrs.Backen-nek.Sőt,nem csak vele,senkivel sem.Persze,a fiúk folyamatosan feleseltek,házirendet szegtek és idegesítették őket szánt szándékkal,de ilyenre,mint Blair szóváltásai mostanság,még nem volt péda.Mrs Backen,a mindig vidám Mrs.Backen arca lilára színeződött az elfojtott dühkitöréstől.De Blair faképnél hagyta.Kezébe vette a melegítő pulcsiját és minden szó nélkül,magasra emelt fejjel kivonult a teremből.A levegő szinte megfagyott,tapintható volt a feszültség,de mindenki „letette a kalapját” Blair előtt.Ő volt most már (úgy tűnik) az iskola forradalmára.Mindenki ámulattal meredt a csukott ajtóra. Eközben ő szótlanul felötözött.Most nem ment be a WC-be,az öltöző üres volt.Gyorsan magára kapkodott mindent,kifésülte a haját,majd újra összefogta,felakasztota a tornazsákját és elidult haza.Ez a második nap,hogy nem várja meg a tanítás végét.Felsóhajtott.Peter nem valószínű,hogy ilyet tenne.Felvenné a harcot bárkivel.De mért is tenné?Remek tanuló volt mindig is,most valahol Amerikában jár egyetemre..mi kell még?Gazdag,okos,művelt,jól néz ki,Amerkikában él és már van menyasszonya.Jajj,most bármit megadna azért,hogy fiú lehessen.Ha fiúnak született volna,most nem lenne gondja Peter-rel,Riley-val és Mathilda-val.Senkivel.Egy szőke,kék szemű srác lenne,akiért omlanak a csajok.De hát,lánynak született.És nem volt semmije se…Ő,vőlegényével ellentétben alig rendelkezett vagyonnal.Csak a szükséges dolgokat,ételt és italt tudott venni,abból is keveset…fodrászhoz sem járt nagyon,mert a pénze ott hamar elfogyott volna.Maga vágta és festette a haját.Igyekezett mindig minél olcsóbb festéket választani,a hajvágáshoz meg a konyhai olló is megtette.Itt étl Londonban,teljes magányban egy apró kis lakásban,és hát….nem tanul semmit,most is lóg,örül,ha év végén nem bukik meg fizikából.Ki ő?Torpant meg.Ki ez a lány?Mi lett abból a szőke kislányból,abból a mindenkivel megbarátkozó,vidám,okos kislányból…aki minden évben kitűnő volt és volt egy barátja,aki a kapuban várta minden nap,hogy aztán elvigye valahová,és akivel együtt szőtte vágyait,akivel azt tervezte,hogyan juthatnának el különböző országokba,hogy utazhatnák körbe a világot…Hová tűnt ez a lány?És ki ez a lúzer,ez az emós,mazohista,tanárok réme,magányos,szegény csaj…ki ez?Miért esett el aznap az utcán?Ha nem történt volna semmi,valószínűleg soha nem ismerte volna meg Peter-t…Közben hazaért.Levetette magát az ágyra és bekapcsolta a vele szemben lévő fiókos szekrényen álló kis TV-t.Unottan,céltalanul váltogatta a csatornákat,végül megállapodott egy angol-spanyol focimeccsen.Zöld fű…rohangáló jétékosok….számok…kapuk….fehér csíkok a pályán…aztán minden egy álommá mosódott össze.
Szavazás