♥ Egy magányos emó története ♥
♥ by: Anna Pinter ♥

Az ébresztőóra éktelen csipogására ébredt.Fáradtan kinyomta és visszabújt a paplan alá.Azonban pár másodperc után éberen pattant fel.Eszébe jutott,hogy ma nem szabad visszaaludnia.Kikecmergett az ágyból és elintézett egy villámgyors zuhanyzást,a reggelit kihagyta,fogmosás,felkapkodta magára a tegnap kikészített ruháit,sminkelt,hajat vasalt ésfésült,zsebre vágta a cetlit Emily e-mail címével,majd teljes erőből futni kezdett az iskola felé.Viszonylag hamar odaért.Felrohant a 94-es terembe,ahol a fizikát szokták tartani,ledobta a táskáját,és bóklászni kezdett a folyosón.Egy magas,szőke végzős lány haladt el mellette,barátnőjével vihorászva.

-Hé!Bocsi…-egyszerre fordultak meg és mérték végig Blair-t.

-Mi van

-Szóval…nem tudjátok,kik vállalnak kalózkodást?-a lányok ravaszan összenéztek.

-Rosszban sántikálsz?

-Vagy inkább népszerű akarsz lenni?-kérdezte a másik.

-Közötök?!Csak azt szeretném tudni,nem tudtok-e valakit…

-De,ami azt illeti,igen.Keresd Barney Wington-t…-azzal hátat fordítottak,és meglengetve hosszú,beszárított hajukat,továbbálltak.Blair-nek más se kellett.Remélte,hogy ennek Barney-nek nem ezekkel a csajokkal lesz órája.Elindult az ellenkező irányba és minden terembe bekukkantott.Végül talált egyet,ahol úgyszint végzősök voltak.Félszegen elépett a terembe.

-Itt van Barney Jones?-tudakolta egy barnahajú,kékszemű lánytól,aki épp szájfényezett és az ablaküvegben bámulta magát.

-Ja,ott ül a szélső sorban a második padban.Az a fekete hajú.-felelte rá se nézve Blair-re.Ő a fekete hajú srác felé.

-Öhm…te vagy Barney?-bökte meg a hátát.A fiú megfordult és Blair-re nézett.Vagány,barna bőrdzsekit viselt és letolt,fekete farmert egy sötétkék converse-el.Fekete haja kivasalva,frufru-ja jóformán eltakarta a szemét,hogy az orrpirszingjét már ne is említsük.

-Ja.Mi van?

-Te vagy az aki vállal kalózkodást?-nyögte ki végül.

-Aha,de csak maniér’ ám.

-Persze.Nos…-Blair előhúzta pénztárcáját és köntötte tartalmát Barney asztalára.

-Mit törjek fel,vagy kalózkodjak le?-nyúlt mohón a pénz után.

-Hát…egy facebook fiókot kéne feltörni.Itt az e-amil cím.-tolta elé a tegnap írt cetlit.

-Em…mi a neve?

-Emily Brash.

-Holnapután keress meg,arra már meg lesz a jelszó.

-Kösz.-intett Blair,majd kisétált a teremből.Már sejtette,milyen alak ez a Barney.Csak a pénz volt a lényeg,nem érdekelte,mit kell érte tennie.Nyilván persze a többi kalózkodós srác is ilyen lehet.Nem volt rá kíváncsi.Ehez sem fűlt nagyon a foga,de muszáj volt.Másképp nem lelhetett volna rá az igazságra.Márpedig azért,hogy azt kiderítse,bármit megtett volna.Tudnia kellett mindent erről az ügyről…Hogy mi okuk volt eldugni előle a leveleit?Vajon mást is rejtegetnek előle?Na,ezért kellett neki Emily jelszava.Mi van,ha mást is elrejtettek előle?Valamit,ami neki fontos,és ami Peter-höz kötődik…Nem tudta,pedig ez volt a lényeg.Visszament a fizika-terembe és levetette magát a székre.Ekkor Riley rontott a terembe,erősen zilálva.

-Blair!Mi a francot csináltál?!

-Mi van?Semmit!

-Semmit?!Ez nem vicces!!!Mindjárt a bíróságon fogsz ülni,aztán a börtönben..

-Hogyan?Na jó,már semmit sem értek…

-Egy bizonyos Rachel Weber feljelentett egy bizonyos Blair Butfly-t,aki (állítólag) kirabolt egy ékszerboltot.Fényképe is van.Bár hátulról vagy rajta,nagyon is kevehető,hogy te vagy az.A hajad,az öltözködésed..talán csak kicsit magasabbnak és vékonyabban tűntél,mint a való életben,de egyértelműen te vagy.Meg azt a szegény nőt ls leütötted,úgy,hogy most kórházban van.Hogy lehettél ilyen abnormális?Tudod,hogy akár 20 év börtönt is kaphatsz?

-Mi a bajod?Nagyon vicces,mondhatom,de most komolyan.Mi van?

-Azt mondod…te nem raboltál ki semmit?-Riley elhűlt.

-Igen,azt.Tegnap,miután hazamentem,a nyomokat tanulmányoztam,leveleket olvastam,facebook-oztam és TV-ztem…aztán aludtam,semmi mást nem csináltam!

-Bakker,Blair,valaki csapdába akar csalni téged!!Rachel…

-Gondolod?-sápadt le Blair. –Ő az a Rachel?Rachel Weber az,akit mi keresünk?-Riley bólintott.

-A zsaruk úton vannak,és nem úgy néztek ki,mint akik melletted állnak.Nem fognak meghallgatni.Csak elítélnek.Figyelj,kezükben a bizonyíték.

-Akkor most mi legyen?-Blair-nek sírógörcse támadt.Ha húsz év börtönt kap,37 éves koráig börtönben ülhet…és Peter-rel mi lenne?Édes Istenem…fogalma sem volt,mit kellene tennie.

-Elmenekülünk.

-Mi?

-Segítek.Olyan messzire futunk,amilyen messzire csak lehet.Eltűnünk,lehetőleg el London-ból.

-Megtennéd értem?-suttogta Blair.Riley komoran bólintott.

-Meg.De most mennünk kell.Azonnal!

-De..a cuccaim..mindenem!!!

-Ha sietünk,még van időd hazaugorni a cuccokért…de nem hozhatsz sok mindent,csak egy táskát…elvégre futnunk kell.

-Ha ekapnak…

-Blair,te most kiözveszélyes bűnözőnek számítasz,aki semmitől sem riad vissza,ha pénzről van szó.

-Riley!Fussunk...menjünkm már!

-Menjünk…-kézen fogták egymást,és kirohantak az iskolából.Mint az őrültek,úgy száguldottak Blair lakása felé.

-Gyorsan!Siess!-utasított a lakásba rontó Blair-t.Ő a szobájába futott…Előkotorta a maga után húzható rózsaszínű kisbőröndjét.A földhöz vágta rózsaszín pocelán-malac persejét és a maradék pénzét a táskába öntötte.Kibabrálta Peter fotóját a képkeretből és a zsebébe gyűrte.Egy kissé nagy,bő,fekete pulcsit tett a karjára.Letörölte az arcán végigfolyó könnyeket.A táskájába csúsztatta a neszesszerét is,elvégre ki tudja,mikor lesz sminklemosóra,sminkre,vagy egészségügyi betétre szüksége.Fogkefe,fogkrém,két bugyi és a vállpántos,fekete miniruhája,de még a fekete rövid-farmer nadrágját és miniszoknyáját,meg pát trikót és pólót is bele tudott gyömöszölni.Bepréselte Peter leveleit,és pár zoknit,meg a másik converse-t,majd maga után húzva a kis bőröndöt,lélekszakadva rohant vissza Riley-hoz.

-Készen vagy?

-Készen.

-Mondd,hogy van,útleveled…

-Fennt.-szónélkül rohant vissza.Hamarosan az útlevelével tért vissza.

-Figyelj,Blair,nem valószínű,hogy a közeljövőben szükség lesz erre,de…biztos,ami biztos.-Blair bólintott,majd sürgető kézmozdulatot tett.

-Menjünk már!-mintha rendőrautók szirénáját hallották volna a közelből.Végigszáguldottak az utcán.Nem tudták,hova mennek,de mentek és meg sem álltak…Már nem volt otthonuk,már nem volt hova menniük.Lélekszakadva rohantak más-más utcákon át,forgalmas úttesteken,csak minél messzebbre.Lassan letértek az útról.A város,az utcák távolodtak.Végül Riley kiállt stoppolni.Hamarosan megállt mellettük egy sötétkék mercedes.

-Hová mentek?-hajolt ki az ablakon egy bordós hajú nő.

-Mindegy hová,csak minél messzebb.

-Miért?Talán szökésben vagytok?

-Nem,nem!-sietett leszögezni Riley-Csak világjárók.Még nem döntöttük el az úticélunk,de szeretnénk elindulni.

-Hát jó.-egyezett bele a nő-Szálljatok be.-bemásztak a hátsó ülésre.Riley megszorította Blair kezét,némi reményt pumpálva a lányba.A kocsiablakon hideg szél süvített be,mellettük fel-fel villantak London épületei,aztán a táj változott.Körülöttük semmi.A főúton haladtak,mindenhol kopár földek,fák,házak és emberek sehol.

-Elnézést,hová megyünk?Talán elhagyjuk Angliát?

-Üzleti útra megyek.Mindjárt kiérünk a határon.Én egy reptérre igyekszem,de az még messze van.

-Hadd szálljunk ki!-kérte Blair-Egyenlőre nem szeretnénk elhagyni az országot!

-Itt,a semmi közepén?Gyrekek,itt se közel,se távol nincsenek házak.Kilómétereket kéne gyalogolnotok,hogy lakott területre érjetek!

-Nem baj,jó itt…

-Hát jó,ti tudjátok.-a kocsi lekanyarodott az útról.Blair és Riley kipattantak,alőhúzták csomagjaikat.Blair kezében a bőrönd,Riley hátán nagy hátzsák.

-Sok szerencsét!-integetett a nő,majd vissztért a főútra és elhajtott.Kocsik ezrei suhantak el mellettük,az eső szemerkélni kezdett,majd leszakadt az egész zápor,és pár percen belül már facsarni lehetett volna a vizet a hajukból és a ruhájukból.Blair magára kapta a pulcsiját,a csuklyát a fejére terítette.

-Hova tovább?-tudakolta reményveszetten.

-Még nincs vége.El kell innen tűnnünk.Ki kell jutnunk az országból.

-És akkor most mi a francért szálltunk ki a kocsiból?!Miért nem szóltál?-háborgott barátnője.

-Gondolkozz!Egy zsúfolt reptérre ment,ahol van egy pár rendőr,kalauz és még sorolhatnám..nem gondolod,hogy ez kicsit kockázatos lett volna?-Blair lesütötte a szemét.Riley-nak teljesen igaza volt.De akkor most mégis mit kéne tenniük?

-Akkor?

-Gyere!Szállást kell találnunk éjszakára.-átkarolta Blair vállát,úgy indultak tovább.Hideg volt,fújt a szél,szakadt az eső,és ház,vagy fedett terület sehol.Már eltávolodtak az útról,halk zümmögésként érzékelték a távolban suhanó autók zaját.

-És mégis hol akarsz aludni?Mert hogy szabad ég alatt,az oké.De hogy itt,a semmi közepén,a nedves földön,az esőben,egy fa alatt talán,miközben villámli?!

-Nem,dehogy.Csak minél messzebbre kell jutnunk.Elvétve egy-két ház csak akad itt.Biztos lesz valaki,aki beenged minket egy éjszakára.Aztán meg kell találnunk Rachel-t.Mikor a rendőrök faggattak rólad,azt mondtam,nem ismerlek,aztán én kérdeztem,ki jelenetette fel a lányt.Az egyik lassan kapcsolt,hogy nem mondhatná el nekem,ezért kinyögte,hogy Rachel Weber.Kérdeztem,hol van most,mire azt mondta,miután a jelentést tette és bemutatta a fényképet,felszívódott.Nem tudni miért,valószínűleg átjutott a határon,ugyanis senki sem látta,és nem találják sehol.Meg kell találnunk!!Érted?Rá kell venni,hog vallja be az igazat.-Blair bólintott.Valahol érezte,ő tudja a megoldást,tudja,hová ment Rachel.De akámennyire törte a fejét,nem jött rá.Tudta,hogy a megoldás csupán egy karnyújtárnyira van tőle…de nem tudta elérni.

-Oda nézz!-a távolban apró ház sziluettje látszott.Rohanni kezdtek felé,és remélték,hogy megtalálták a szállást.

A ház előtt idős,tömzsi,szemüveges hölgy sétálgatott,mint a régi idők nagymamái.Az érkezők zajára érdeklődve pillantott fel.Blair és Riley lélekszakadva futottak.Utóbbi teljesen szétázott,a dzsekijének nem volt kapucnia,a nadrágja tiszta sár.Blair fekete haja csapzottan lobogott,az ő csukjája lecsúszott a fejéről a nagy futás közben.Cipője latyakos,mindene átázott.

-Miben segíthetek?-fordult hozzájuk a hölgy,anyáskodó,együttérző tekintettel.

-Kérem…hadd aludjunk mag este itt,tudja,átutazóban vagyunk és nicns hová mennünk…-darálra Riley a begyakorolt szöveget.

-Jajj,gyertek csak be,aranyoskáim…Ejnye,hogy öltözködtetek ti,mikor kinnt ekkora vihar van!Biztosan meg is fáztatok…Ez a mai divat!Őrület…-motyogta,és utat engedett az átfázott Blair-nek és Riley-nak.Megkönnyebbültek,mikor a ház melege átjárta őket.Kellemes fahéj illat terjengett,a lámpák narancssárgás fényt ontottak.

-Mi a nevetek?-Blair és Riley összenéztek.Már megbeszélték,hogy nem az eredeti nevüket fogják mondani.

-Én David vagyok,ő pedig Zoe,a húgom.

-Hát,nem hasonlítatok.-állapította meg a hölgy-Kértek egy kis fahéjas sütit?Friss,mot sütöttem.-kínálta őket mosolyogva.Persze,egyedül élt ebben a házban,a férje meghalt,vágyott már a társaságra.Szeretett másoknak boldogságot okozni,másokkal jót tenni.Ilyen természet volt.

-Köszönjünk.-pislogott hálásan Blair.Ami azt illeti,már nagyon megéhezett.Mohón nyúlt a tálcán lévő,illatozó süteményért.

-Nagyon finom!-dicsérte meg.Riley se kérette magát,mindjárt kettőt vett magának.

-Gyertek,üljetek le a konyhában.-követték a nénit.Riley pillantásával tudadta Blair-nek,hogy minden oké.A konyhában meleg sárga falak és nagy csillár fogadta őket.Letelepedtek a sarokba tolt aptó kis üvegasztalhoz és ott folytatták az evést.A néni tejet töltött két pohárba és eléjük tolta.

-Tessé,tessék,egyetek,igyatok.Látom,megéheztetek.Hosszú utat tehettetek meg!Az én nevem Annamary,szólítsatok Mary-nek.De ti,hová igyekeztek,így,gyalogosan?-Blair jelentőségteljes pillantást váltott Riley-val.Hogy húzza egy kicsit az időt,belekortyolt a tejébe,csak azután mondta.

-Ami azt illeti,utazgatunk ide oda.Szeretnénk kijutni az országból,és…és elérni egy repülőgépet.-nyögte ki végül. –Tudja,meg akarjuk nézni Disneyland-et…-tette hozzá,mire Riley beleprüszkölt a tejébe az elfojtott nevetéstől.Mary kérdőn nézett rájuk,de végül továbbsiklott a téma felett.

-Hány évesek vagytok?

-Öhm..ikrek vagyunk.De nem egypetéjűek.Ezért nem hasonlítunk.-magyarázta Riley.Jól tudott hazudni.

-Értem.-már megettek és ittak mindent.Némán ültek,és várták,hogy Mary folytassa. –Hát jó,gyertek,megmutatom,hol fogtok aludni.Le is zuhanyozhattok,rátok fér.-méregette őket.Ők bólintottak és felálltak.Annamary felvezette őket az emeletre,egy apró szobába,ahol majdnem az egész teret elfoglalta egy fehér huzatú franciaágy.Riley-ék összenéztek.Na nem..Most akkor egy ágyban fognak aludni?Mary észrevette a néma párbeszédet és közbeszólt.

-Gondoltam,testvérek vagytok,így hát jó lesz a franciaágy is.-bólintottak.Hát persze…kár volt testvéreknek állítani magukat,de hát így volt a legbiztonságosabb. –A zuhanyzó a szobátokkal szemben van.-folytatta. –Akkor most egyedül is hagylak titeket.-az ajtó becsukódott,de Blair-ék még mindig szótlanul meredtek maguk elé.Csak mikor meghallották a lépcső nyikorgását,lélegeztek fel.

-Hát ez remek..-szitkozódott Blair. –Egy ágyban fogunk aludni.

-Majd én fordulok jobbra,te meg balra…-próbálta oldani Riley a helyzetet.

-Bakker,és csak fehérneműt hoztam aludni!!

-Mary biztos ad valamit…-nyugtatgatta barátja. –Figyelj,szerintem menjünk el zuhanyozni,aztán beszéljük át a helyzetet.-Blair bólintott.

-Kezdd te,én szerzek valamit,amiben aludhatok.-mondta,és megvárta,míg Riley után is csukódik az ajtó.Akkor aztán előkapta a neszesszerét és lerobogott a lépcsőn. –Mary!

-Tessék?-hallatszott megmentőjük hangja a konyhából.

-Bocsánat…nem tudnál adni pizsamát vagy hálóinget?-kérdezte szorongva.Nem volt benne biztos,hogy tegeznie kéne,de hát ő ajánlotta fel nekik,hogy szólítsák Mary-nek.

-Talán nem hoztál?

-De igen,de nagyon lengék,és én fázom.-Mary áttrappolt egy másik szobába és hamarosan egy hálóinggel a karján tért vissza.

-Tessék.-mosolygott.Blair átvette tőle a ruhadarabot,megköszönte,aztán visszacaplatott az emeletre.Riley egy kék csíkos pizsamagatyában,meztelen felsőtesttel lépett ki a fürdő ajtaján.Blair egy pillanatig elcsodálkozott:„Milyen jól néz ki!”,Aztán ő vonult a fürdőszobába.Levetette esőszagú,koszos ruháit és lemosta a sminkjét.”Ki ez?” tette fel a kérdést gondolatban,mikor a tükörbe nézett.A haja lucskos,a tarkójára tapad,a választékánál már szőkellik néhány tincs.A szeme duzzadt és vörös a sírástól,alatta lsötét folt,a rosszul lemosott smink miatt.Beállt a zuhanyalá és átadta magát a forróvíznek.Élvezte,ahogy a meleg cseppek lecsordulnak az arcán,karjain,testén,és végül a lábain át lefolynak a zuhanyzó alljába.Hallotta Riley sürgető kopogását az ajtón.Kelletlenül elzárta a vizet.Kilépett és alaposan megtörölközött az első törölközővel,ami a kezébe akadt.Kifésülte immár tiszta,de természetesen vizes loboncát,felhúzott egy bugyit.Mikor kinyitotta a Mary által adott hálóinget,szája elé kellett tartania a kezét,nehogy felsikítson.

-Blair!Jól vagy?-tudakolta Riley az ajtó mögül.

-Ööö..persze!-sietett a válasszal,majd újra a hálóingre meredt. –Ezt nem is hiszem el…-az egész olyan volt,mint valami középkori cucc…Az ujjai buggyosak,ezüst csíkok szövik át.A mellét éppen hogy takarja,a hasához simuló rész azonban vékony,átlátszó csipke,ami egészen a bugyija tetejéig tart.Onnan atán szétnyílik,mint egy liliomkehely,és lazán omlik a földre.Szoknyarészét is ezüstös minták szövik,a hátrésze meg úgy egy az egyben az a csipke…Blair felnyögött.Ez most komoly?!Kelletlenül belebújt a kényes ruhadarabba és megszemlélte tükörképét.Ez elmenne egy „különleges hálóingek” ,vagy egy topmodell bemutatóra is…Megmosta a fogát,majd kilépett az ajtón.Riley döbbent tekintetével találkozott.

-Gyilkolj meg..-nézett rá,mire barátja prüszkölve felnevetett.

-Látom Mary adott hálóinget…-kétrét görnyedt a nevetéstől.

-Nem röhög,együttérez..-morogta Blair,és bemasírozott a szobájukba.Felcsapta a bőröndjét és előszedte Peter leveleit.Hallotta,hogy Riley is követi pédáját.

Kiterítették az ágyra Riley nyomokról készített fotóit és Peter leveleit,majd törökülésben lehuppantak a párnákra.Tűnődve nézegették őket.Most akkor hogyan tovább?Mindkettőjüknek ez a kérdés motoszkált a fejében.Végül Riley a kezébe vett egy bontatlan levelet,és kérdőn nézett Blair-re.

-Szabad?-Blair egy pillanatig tétovázott.Megoszthajta Peter neki szóló leveleit Riley-val?És ha vőlegénye valami intim dolgot,vagy titkot közöl vagy említ benne?Végül is Riley perpillanat az egyik legjobb barátja,nem lesz gáz..Oké.

-Persze,de hangosan olasd..Én is hallani akarom.

-Még szép.-bólintott komolyan Riley.Feltépte a borítékot.Egy levél és egy fénykép csúszott ki.Blair a kép után kapott.Fájdalom és kétségbeesés mart a szívébe,ahogy Peter-t nézte.Mert hogy ő volt a képen.A tenger előtt állt,mögötte fodrozódó hullámok.Piros fürdőnadrág van rajta,ami a fehér bőréhez nem állna jól,de most karamellszínűre van barnulva,sötét hajában világosabb,nap által kiszívott csíkok.A kezében hawaii-virág mintás szörfdeszka,meztelen felsőtestén vízcseppek.”Boldog”-gondolta.Ez a gondolat hirtelen mindent kisöpört a fejéből.Hol van?Milrt van itt?Hogy jutott oda?Mi lesz most?Semmi efféle nem éredkelte.Őt elfoghatják,Peter boldog lesz akkor is.Azt hiszi majd,hogy ő jól van.Ha nem találja itt,mikor eljön,visszajön később.De most boldog és boldog is fog maradni-remélhetőleg.Neki elég volt ennyi.Úgy érezte,a boldogság hormonjai neki nem a csokitól,mint másnak,hanem Peter-től indulnak be.Mert attól a tudattól,hogy szerelme boldog,ő is boldog lett.Ábrándozva meredt maga elé.Aztán hirtelen Riley kezit látta,amit a fiú a szeme előtt lengetett.

-Hahóó,haaahóó!Blair,élsz még?-kérdezte felvont szemöldökkel.Ő megrázta a fejét és bólintott.

-Persze.-az ágy mellett álló komódra csúsztatta a képet.

És figyelmesen hallgatta,ahogy Riley felolvassa a levelet:

Édes Blair!

Hiányoznak a nagy,kék szemeid,a selymes,puha bőröd és a gyönyörű,hosszű,szőke hajad.Te hiányzol!Én még mindig izgalommal lesem a postát,várom a válaszodat!!Kayla?Mi történt?Vagy nem tudod?Kérlek,ha tudod,ha nem,írj vissza.Nagyon aggódom érted.És persze a családodért is.Ugye minden oké?A postán azt állítják,az összes levelem kézbesítve lett.Tehát?Kérlek..legalább egy üres papírt küldj vissza,csak hogy tudjam,hogy egyben vagy!Várom válaszod,és várom,hogy újra ölelhesselek.

Aki még mindig imád: Peter Lawson

Összenéztek.Blair szokásához híven megint szemeit törölgettemérzelmi szálak fűzték a levél összes szavához.Riley csak a további bizonyítékokat és nyomokat látta a sorokban.

-Szóval Kayla itt már halott volt.-lengette meg a levelet Blair orra előtt.-És hiányoztál neki.Aggódott is.Az összes levél kézbesítve lett.Csak hogy ti már elköltöztetek,de ha nem is lett volna így,Rachel tet róla,hogy egy levelet se kaphass meg.

-Igen..tudom.De ezzel nem jutunk előre.-a fejében még mindig ott motoszkált az a biztos érzet,hogy tudja,hol van Rachel.De nem jött rá.

-De vajon mért írkáltak véseteket?Mi értelme volt?Szerintem erre is érdemes lenne rájönnünk.-folytatta Riley.

-Szerintem is.De most Rachel-t kell megtalálnunk.Hol lehet?Úgy érzem,legbelül mindketten tudjuk a választ.Csak elő kell szednünk.Meg kell erőltetnünk az agyunkat,és hidd el,meglesz!Megtaláljuk!-hozakodott elő Blair a megérzésével.

-Ja,de rá kell majd vennünk,hogy valljon.És azt mégis hogyan?

-Először az okát kéne kiszednünk belőle,amiért pert indított.Miért tette?Kit fotózott le?Szerintem teljesen tisztában volt vele,hogy nem enegm lát.Hiszen nem is ismertem.

-Igaz..-tűnődött Riley. –Nem ismerted.Mi oka volt rá,hogy bepereljen?

-Na,ezt nem tudjuk.De egyenlőre épp elég nagy bajban vagyok…A zsaruk egész biztos,hogy azt hiszik,azért szökünk,mert bűnösök vagyunk.

-Csak hogy nem vagyunk!

-Én is tudom,könyöegök!Szerinted érdekelni fogja őket,ha nincs bizonyítékunk?!Képzeld el a helyzetet fordítva.Te vagy a zsaru.Felmutatnak neked egy képet,amin állítólag én vagyok…Aztán miután ez a tudomásomra jut,megszökök egy fiúval,aki azt állította,hogy nem ismer.-Riley eltűnődött.Blair-nek igaza volt.Azért így más a helyzet.

-Igazad van.Teljesen igazad van.

-Rakjuk el a képeket,aztán majd holnap meglátjuk.-szó nélkül pakolni kezdtek.Blair kisurrant a fürdőszobába és a folyékony szappan segítségével úgy nagyjából kimosta lucskos ruháikat.Gondosan összehajtotta őket és egy papírzacskóba tette.Csak azután rakták be azokat is a bőröndbe.Miután minden nyomot eltüntettek,ami arra utalt volna,hogy ők szökevények,visszatelepedtek az ágyra és folytatták a beszélgetést.

-Akkor holnap tovább megyünk.-kezdte Riley. –Megpróbálunk kijutni az országból.

-Áhh,az csak pár napba..hétbe fog telni,de ne zavarjon!-meredt rá Blair komolyan.

-Megoldjuk.-felelte rá higgadtan barátja.Mindketten összerezzentek az ajtónyikorgása.Kérdőn néztek befogadójukra,aki valamit dugdosott a háta mögött.

-Csak gondoltam hoztam nektek valamit.-mondta mosolyogva.Blair és Riley felvonták szemöldöküket,majd összenéztek.

-Oké…-mondta vonakodva Blair.

-Blair Butfly és Riley Spears…

-Igen?-kapták fel szinte egyszerre a fejüket.És akkor leesett Blair-nek.

-Riley…-préselte fogai között. –El kell tűnnünk innen!-Riley tekintetéből csak az értetlenséget olvasta ki.

-Zoe és David…-válaszolta feszülten Blair,Riley,mint aki álomból ébred felpattant.

-Azok kicsodák?Csak nem törtek be a házba?!Épp őket köröztetik…

-Tudok róla.-megint összenéztek.Ebből már csak rossz sülhet ki.Nem sejtették,hogy Mary teljes szívéből gyűlöli a törvényszegőket-a férje is kirablás,majd gyilkosság áldozata lett.-Csak kakaót hoztam.-Blair-ék megnyugodva fújták ki a levegőt.Mary mosolyogva előhúzta két kezét a háta mögül,aztán…puff.Midnen nagyon gyorsan történt.Mary kakaó helyett kis fekete pisztolyt szegezett rájuk,ami minden bizonnyal fel is volt töltve.

-Ti raboltátok ki a férjemet is,ugye?

-Mi?!Miről beszél?

-Azt hiszitek,én nem nézem a híradót?Vagy esetleg nem veszem észre a kis bakitokat,mikor hallgattok az igazi nevetekre?-most Riley kapcsolt gyorsabban.Karon ragadta Blair-t.Felkapta a hátizsákot és Mary-hez hajította.Nem erősen,elvégre idős hölgy volt és tévhitben volt,de ahhoz épp elég erősen,hogy leverje a szemüvegét és le kelljen guggolnia érte.Blair megragadta bőröndjét,Riley hátára kapta a hátizsákot,feltépték az ajtót és rohanni kezdtek le a lépcsőn.A bőrönd,amit Blair maga után húzott,csak úgy kopogott és zörgött mögöttük.De Mary nem adta fel ilyen könnyen.Még nem volt vége.Hamarosan meg is jelent a lépcső tetején.Újra elsült a pisztoly,de nem talált.Az újabb golyó szinte súrolta Riley fülét.Blair felsikított a félelemtől.Hiába rángatták a bejárati ajtót,az nem nyílt.Blair egy másik szobába rántotta barátját az újabb golyó elől.

-Az ablak!-tért vissza beléa reményt.Pár tizedmásodpercig babrált a kilinccsel,aztán az ablak kitárult.Már hallották Mary lépteit a közelből.

-Gyere!-intett Riley-nak,azzal kivetette magát az ablakon.Riley követte.Futottak tovább,amilyen messze csak bírtak.Azonban az ablakból újabb golyók hagyták el a pisztolyt,így rémülten feküdtek le a fűbe.Hallották,amint kivágódik a bejárati ajtó és Mary közeledik.Felpattantak és futottak tovább.Nem volt idejük kiabálni.Nem volt idejük elbújni.Csak a lábukban bízhattak.Próbáltakm össze-vissza cikázni,nehogy eltalálják őket.Végül Mary feladta és szitkozódva,kifáradva csoszogott vissza a házába.De Blair-ék még nem álltak meg.Csak futottak tovább,miközben az ég egyre sötétedett,a nap lemenőben volt.Mikor már olyan messze voltak,hogy nem is látták a házat,és szemben feltűnt egy kis tó nádassal,kifújták magukat.

-Azért jó kondiban van…-lihegte Riley fáradtan a földre huppanva.

-Az nem kifejezés…-remegte Blair,aki még mindig félt és minden apró zörrenésre felkapta a fejét.

-Biztos kihívja a zsarukat…-vélekedett Riley. –Rejtekhelyet kellene keresnünk.-Blair a tóra mutatott. –Jó ötlet!-helyeselt barátja is.Elvánszorogtak a nádasig,majd lassan a vízbe ereszkedtek.Hideg volt,csípte a bőrüket,de muszáj volt kibírniuk,ha nem akartak rendőr kézre kerülni.Egyre beljebb araszoltak,mindig kapaszkodva valamiben,nehogy süllyedő iszapba lépjenek.Blair szája belilult,fogai összekoccantak.Riley se járt jobban.Már hasig a vízben gázoltak,mikor hangokat hallottak a közelből.Rémülten lapultak le,és figyelték a bozótot.A tó túlpartján egy magas férfi sziluettje rajzolódott ki.Nem úgy nézett ki,mint egy rendőr.Vidáman fütyörészett,miközben beleült a kis csónakjába és csalit tett a horgászbotja végére.

-Francba..-szitkozódott Riley.-Figyelj,a lényeg az,hogy ne akadj a zsinórba..-suttogta.Blair bólintással jelezte,hogy megértette.A horgász vízbe dobta botját.A zsinór jó messzire kivetődött,kis piros kúp jelezte,ahol a csali elmerült.Blair-ék halkan araszoltak tovább.Nem szabadott,hogy észrevegyék őket.A víz halkan csobogott a nyomukban,kis hullámok keletkeztek,mikor léptek egyet.A halász megdermedt ültében és feszülten fülelt.Riley jó erősen megszorította Blair csuklóját.A lány eszmélt és nem lépett tovább.Aztán egyszer csak újra füttyszó hallatszott.Nyilván a halász a szél művének tulajdonította az imént hallni vélt zajokat.Még lassabban és még óvatosabban,mint az előbb,újra megindultak.Azonban a halász újra észrevette a dolgot és megszólalt.

-Van itt valaki?-jéggé dermedtek. –Biztos nincs itt senki?-gyanaokodva felállt.Óvatosan a földre helyezte a horgászbotot és elindult Blair-ék felé.

-Háromra vesd magad a nádasba!-hadarta feszülten Riley. –Egy..

-Hogy mi?!

-Kettő…három!-Riley magával rántva Blair-t a nádas sűrűjébe vetette magát.Hatalmas csobbanás.A jéghideg víz szinte karcolta a bőrüket.Blair kinyitotta a szemét a víz alatt.Mielőtt még felemelkedett volna a felszínre,karon ragadta Riley-t és az iszapba hasalt,hogy aztán belekapaszkodhasson egy nád tövébe.Már nem bírták sokáig tartani a levegőt,de muszáj volt.Eközben kinnt a halász rémülten meredt a csobbanás helyszínére,és a parta kicsapongó,esés keltette hullámokra.Ekkor Riley vetette magát ki a vízből.Morgó hangot hallatott és ordított.Úgy mozgott,mint egy mutáns és ugrásra készen állt.A halász pánikrohamot kapott,kiabálva,fejét vesztve menekült a háza felé.Amint eltűnt,Riley visszacsúszott a vízbe és felhúzta Blair-t.

-Ez beteg volt.-vigyorgott barátnőjére,aki most levegő után kapkodott.

-Mi volt?

-Úgy csináltam,mintha valami szörny lennék,morogtam meg minden…ő meg szívbajt kapott.-Blair könyökével oldalba bökte Riley-t,mire ő nevetésben tört ki.

-Szegény pasas!

-De megérte…ezt látni kellett volna…-nyökögte Riley a röhögőgörcs közepett.Blair csak a szemeit forgatta.

-Menjünk innen!-lassan,mellúszásban eveztek a sekélyebb víz felé.Ahol már csak combig ért a víz,felemelkedtek.Lassan csoszogtak a puha iszapban.Blair (vagyis Mary) csipkehálóingje vizesen tapadt viselője derekára,lábaira.

-Francba,hogy nem öltöztem át,mielőtt kiugrottam az ablakon…-szitkozódott nedves haját és ruháját csavargatva.Riley csak nevetett.

-Ez van.-veregette hátba barátnőjét,mire az mérges pillantást vetett rá.Vacogva eltántorogtak a partig,ott aztán nem igazán bírták tovább.Az ég sötét volt,az esőfelhőktől sem a hold,sem a csillagok nem látszottak.Blair előszedte a pulcsijikat és ott helyben lefeküdtek a fűbe.Betakaróztak a pulcsikkal,de majd’ megfagytak.Végül dideregve bár,de álom szállt a szemükre.Egyikük sem tudta: Mit hoz majd a holnap?