♥ Egy magányos emó története ♥
♥ by: Anna Pinter ♥

MENÜ
   Blair felébredt.Riley még békésen hortyogott mellette.Az első pillanatban azt se tudta,hol van,aztán eszébe jutottak a tegnap történtek.Elmerengett…hogy történhetett ez egy nap alatt?Tegnap ilyenkor még békésen aludt a lakásában a puha franciaágyban..iskolában volt,és alig várta,hogy megkapja Emily jelszavát.De hát így az egész manőverből nem lett semmi,csak a sok lét fizette le Barney-nek.Most meg…itt vannak a nagy semmi közepén,a zsaruk a nyomukban,egy idős,kedvesnek tűnő nő pisztollyal kergette őket,elijesztettek egy halászt,a jéghideg tóban mászkáltak,most meg itt fekszenek a parton…Ekkor tapsztalta,hogy fázik.Nagyon.A hálóing hasi csipkerésze bomlani kezdett,nyilván a vízben elvághatta valami.Még mindig csurom víz,kivéve a haja,az most szanaszét meredezett a fején.A hálóing szoknyarészéhez fűszálak,por és apró kavicsok tapadtak,és az egész ruha átkozottul hideg volt.Gondolta,kihasználja az alkalmat,hogy Riley alszik és elintézi a szükségleteit.Levetkőzött és a tóba ugrott.Megmosta magát,majd a bőröndjéhez ment és előtúrt egy hosszú,fekete sztreccs gatyát,bugyit,melltartót és egy szürke trikót.Megszárítkozott,előszedte a neszesszerét és dezodorozott.Miután felkapkodta magára ruháit és a converse-ét is magára gyártotta,még a sminkre is kerített időt.Bár most közel sem volt olyan tökéletes,mint máskor,ezzel érezte magát önmagának.Törökülésben elhelyezkedett a fűben és előkotort egy újabb levelet.Feltépte a borítékot és mohón olvasni kezdte a Peter-től származó sorokat.
 
Drága Blair!
Érzem,hogy eddig minden sorom eljutott hozzád,és most is ezt a levelet olvasod.Kitűnő lettem.Hál’Istennek,így én is megkönnyebbültem és anyám is megengedte,hogy a nyár folyamán akármikor találkozhassak a barátaimmal.Jót fog tenni a szünet,tudod,egy kis iskola mentes övezet.:) Hiányzol.Neked milyenek lettek a jegyeid?Gondolom,a tesi kitűnő.Alap.:) A matek megint négyes?Áhh,szerintem simán megoldottad és a puszta bájoddal rávetted a tanárt,hogy ötöst adjon.Még mindig szeretlek!És alig várom,hogy betöltsem a tizennyolcat..bár tudom,akkor még nem térhetek vissza,végre szabad leszek és felnőtt.Akkor már előrukkolhatok vele,hogy mi már jegyesek vagyunk.Az egyetemet is nagyon várom.Amint megkaptam a diplomám,megyek érted,szerelmem és elkezdjük világutazó project-ünket.Te is várod már?
Ölel,csókol: Pet
 
Sóhajtva visszacsúsztatta a levelet a bőröndjébe.Peter nem hagyta cserben…valószínűleg tényleg vissza fog érte jönni.De vajon itt találja-e?Vagy akkor is bujkálni fog,Rachel-t keresve?És otthon majd azzal fogadják,hogy bocs,a menyasszonyod leütött egy nőt és kirabolt egy ékszerboltot,most meg szökésben van?És Peter nem tudja majd,hogy semmi sem úgy van,mint ahogy azt most mindenki állítja.Hiszen ő nem ütött le és nem rabolt ki senkit!Az egyetlen bűntény,amit valaha elkövetett az az,hogy kalózkodást kért egy fiútól és még fizetett is…de ez is más.Elvégre semmit nem csinált volna Emily facebook-jával,csak az üzenetek és a főbb adatok érdekelték.Utána felkereste volna Emily-t és miután tisztázták az ügyet,mondta volna neki,hogy változtasson jelszavat.És minden visszatért volna a normális kerékvágásba.Riley mozgolódni kezdett,majd kis horkanás kíséretében felébredt.Felült és gyagyán bámult Blair-re.
-Rajtad nem ez a ruha volt…
-Halóó!Hoztunk ám bőröndöt is!-Riley a hajába túrt és visszadőlt a fűre. –Szerintem nem ártana felébredned.Mármint hogy az agysejteidnek is.-jegyezte meg Blair kamu-komoly hangon.Riley elvigyorodott.
-Hát jó.Én elmentem fürdeni.-tápászkodott fel. –Te meg ne leskelődj!-Blair színpadiasan szeme elé emelte két kezét,majd szétnyitotta ujjait és kikukucskált Riley-ra.
-Szerinted egy menyasszony szokott nyomulni?
-Akiknek a vőlegénye Amerikában koslat és talán el is felejtett?Simán.-kacsintott Riley,majd elindult,de Blair kigáncsolta.
-A szemét megjegyzésért.-mosolygott önelégülten –Most mehetsz!-húzta vissza a lábát,kezét öszekulcsolta felhúzott térdei előtt,amire a fejét hajtott.Riley még párszor visszatekintett,hogy vajon Blair tényleg nem leselkedik-e,de minden rendben volt,szóval vállat vonva leszórta a fűbe a ruháit és belevetette magát a tóba.Hamarosan térdfarmerben és egy kockás ingben tért vissza.Lábán neki is converse,akárcsak Blair-nek.
-Indulhatunk?-állt fel a lány.
-Szerintem előbb fésülködj meg…-Blair gyanakodva kotorászott a neszesszerében egy tükör után ktatva.Mikor aztán megtalálta a zsebtükrét,majdnem hogy felsikított saját magát látva.Előkapta a keféjét és kifésülte frizuráját.Halkan felnyögött.A feje búnja már szőkéllett,fekete festéknek nyoma sem volt.Gyorsan döntött.
-Fodrászhoz megyek.
-Ha-ha…Blair,nagyon humoros vagy.-Blair kitartóan nézett Riley szemébe. –Ööö..nem,nem.Ugye nem komolyan mondtad?
-És ha igen?
-Blair,te komplett vagy?!Most komolyan,meglát egy rendőr és nekünk nyekk!-húzta el mutató ujját a nyaka előtt.
-A frizurámért vállalom a kockázatot.
-Csajok…-morogta Riley,miközben lucskos pizsamáját belegyűrte a hátizsákjába.
-Menjünk stoppolni.-azzal szó nélkül megragadta a bőröndjét és az autópálya felé vette az irányt.Riley szemeit forgatva kifújta a levegőt és visszanyerte a gúnyos megjegyzést,inkább csak követte Blair-t.
Negyed óra múlva ott álltak a főút szélén.Blair szempillaspiráljával ráírták egy hatalmas lapulevélre,hogy „A legközelebbi fodrászüzlethez.” Néhányan jót röhögtek a kocsiból,mikor a feliratot meglátták,és meg sem állva továbbhajtottak.Riley-nak égett a füle a cetli miatt,de Blair hajthatatlan volt.Egy óráig kellett ott ácsorogniuk,míg végül egy fiatal házaspár megállt mellettük.
-Fodrászüzlethez?-nevetett kedvesen a nő. –Hát legyen.A legközelebbi városban kiteszünk benneteket.-Blair és Riley megkönnyebbülten másztak be a hátső ülésre.Az egész út alatt,jóformán meg sem szólaltak.Csak a nő próbált beszélgetést kezdeményezni,de nem sok sikerrel.Úgy jó egy órás utazás után már panelek suhantak el mellettük.A nő leszólított egy férfit,aki elmutogatta,merre van a fodrászat.Blair-ék nem győztek hálálkodni,végül a férfi által mutatott irányba elindultak.Húsz perces gyaloglás után értek egy modern fodrászüzlet elé.Blair a maradék,kuporgatott pénzéből vágatta újra vállig a haját,kicsit a frufrujából,meg egy kicsit megtépette,és persze be is festette.Hamarosan a megszokott,emós Blair nevetett Riley-ra.Innen nem tudták,hova tovább.Egy alkalmas sikátort kerestek a megszállásra.Találtak is egyet.Egy kis sötét zsákutca,tele kukákkal,macskákkal.Néha egy-egy hajléktalan is befordult ide elcsenni egy szemeteszsákot,amúgy kihalt volt az egész.Itt letelepedtek.Igaz,nem volt valami kellemes a szag,de el kellett viselniük.Felmáztak a zsákutca végén lévő betonfalra,ott ették meg azokat a szendvicsekete,amiket Riley hozott magával.Este felé bemásztak a kukák mögé,leterítették a pulcsijaikat és lefeküdtek.Némán bámulták az aznap este tiszta,csillagos eget.Néhány repülő száguldott el fölöttük,de ők csap apró,villogó piros pöttynek látták.Lassan elnehezedett a szemhéjuk és elaludtak.
A legyekre ébredtek.A szemtelen élőlények rájuk telepedtek,mivel mindketten bűzlöttek a körülöttük lévő szeméttől és kóbor állatok ürülékétől.Blair undorodva felhorkant,mikor meglátta,hogy az egyik macska épp a lábára végzi a dolgát.Dühösen feltápászkodott és Riley-t is felrántotta,aki még pihent volna egy kicsit.
-Hova mész?-dörzsölgette barátja álmosan a szemeit,majd színpadiasan ásított egyet,úgy meredt Blair-re.
-Szagold meg magad…-morogta maga elé,és tovább rángatta Riley-t.
-És mégis hol akarsz megfürdeni?-tudakolta fintorogva Riley,miután beleszagolt a körülötte terjengő bűzbe. –Esetleg egy szökőkútban?
-Nagyon vicces…keresnünk kell egy tavat.
-Tavat…-nézett rá,mint egy idiótára.
-Igen,tavat.Vagy van jobb ötleted?-Riley megtorpant és gondolkolkozni kezdett.Blair is megállt és mellén összekulcsolt kézzel várta,hogy barátja előrukkoljon valamivel.De az arcán komolyság helyett egyre szélesebb vigyor terült szét,végül nevetésben tört ki.
-Most meg mi van?-barátjára nézett,de a tekintetéből semmi jót nem olvasott ki…
Egy panellakás harmadik emeleti ablakában egyensúlyoztak.Blair könnyedén,akár egy kötéltáncos,le sem nézve kapaszkodott át a következő ablakba.Kezében farmernadrág és egy bő,félvállas póló.
-Olyan mint a gerendázás,csak kicsit magasabban.-oktatta Riley-t,aki szorosan a falhoz lapulva közlekedett és másodpercenként lepillantott. –A te ötleted volt..-emlékeztette barátját szemforgatás kíséretében.Riley nyomban magabiztosabb lett és behallgatózott a következő ablakon is.
-Ez lesz a fürdő.-szólalt meg magabiztosan.Blair visszafordult és visszaegyensúlyozott az előző ablakhoz.Ős is az üvegnek nyomta fülét,majd pár másodperc hallgatózás után osztotta Riley véleményét.
-Ez egy fürdő.-újra fülelni kezdtek.Bennt csend volt.Nem folyt a víz,nem énekelt és nem matatott senki.Tovább vártak.Hamarosan ajtónyitást hallottak benntről,és rémülten húzódtak odébb,nehogy meglássák őket,ha kinéznek.Kitárult az ablak,bennt folyni kezdett a víz.Visszamásztak az ablakba és hallgatták,amint bennt valaki vizet folyat,aztán megmossa a haját,fogát s a többi…Meg kellett várniuk,míg újra nyikorog az ajtó,aztán tiszta lesz a levegő.Miután újra síri csönd lett,beereszkedtek az ablakon.A fürdőkádban még mindig bennt volt a víz.Riley elfordult,míg Blair lekapkodta a ruháit és lecsutakolta magát.Nem zavarta,hogy mikor kilép a kádból,összevizezi a padlót.Megtörölközött a kezébe kerülő első törölközővel és felöltözött.Míg Riley is elintézte magát,tapintatosan elfordult,úgy fésülködött meg.Mikor már mindkette fel voltak öltözve,a tükör elé lépett és lemosta az elmosódott sminket.Nem volt ideje nagy cuccot csinálni,egyszerűen kihúzta a szemét és spirálozott.Ezek után visszamásztak az ablakpárkányba és elindultak visszafelé.
-Mázlink volt…be is nyithatott volna!-jegyezte meg Blair.
-Ja.-hagyta rá Riley.-Pedig bírtam volna,ahogy sikoltozik.-vigyorodott el.Blair,ha tehette volna a vállába bokszol,de ezt a magasban egyensúlyozva inkább nem kísérelte meg.
-Így is nagyot néz majd a fekete sminklemosók és a vizes padló láttán.-jegyezte meg,azzal légies könnyedséggel beugrott a lépcsőház ablakán.Riley-nak ez kissé esetlenül sikeredett.Végül dolgavégzetten elindultak lefelé,ki a házból és lehetőleg minél messzebb a várostól.
Újra a semmi közepén…Fogalmuk nem volt róla,hol,merre járnak.A távolban már panelok teteje látszik,arra igyekeztek.Hol lehet Rachel?Ez a kérdés motoszkált még mindkettejük fejében.Egyszer csak Blair megtorpant.Kissé lesápadt és kiguvadt szemekkel meredt a semmibe.
-Meg van!
-Tessék?-fordult vissza Riley.Blair ekkor ránézett.
-Tudom,hova kell mennünk.
-Hallgatlak.
-Amerikába..
-Kac-kac…-Riley csalódott képet vágott és ment tovább.
-Várj!-kiáltott utána feszülten Blair. –Én nem vicceltem!
-Are you okey?-barátja újra megfordult,és mutató ujjával a halántékát böködte.-Meg vagy te huzatva?
-Nem.Hallgass végig!Gondolj bele!Emily elköltözött a családjával…Kayla meghalt…Peter Amerikában volt.
-Igen?-még mindig idiótának nézte Blair-t.
-Szerinted hova költöztek Emily-ék?-Riley eltűnődött.
-Lövésem sincs.-mondta végül.Most Blair bökött a halántékára.
-Kayla meghalt,és London-ban temették el.Emily-.éknem eszük ágában sem volt halott testvérül és a rossz emlékek közelében maradni.Emily nyilvánvalóan el akarta feledni Liam Payne-t is.Ő azonban angliában lakott.Az anyja is egész biztos el akarta tőle távolítani Emily-t.Az egyetlen ismerősük,aki Kayla-ra úgy emlékszik,mint boldog,mosolygós szőke lány,az Peter,aki Amerikában van.Érted már?
-Szerinted Brash-ék Amerikába költöztek?-esett le Riley álla.Blair bólintott.
-Több mint valószínű.
-De hát akkor…
-El kell mennünk Amerikába..Peter-höz.Ő az egyetlen aki most segíteni tud nekünk,és különben is…ő az életem.A vőlegényem.Mellette a helyem.Riley arcán komorság suhat át,de csak egy pillanat volt,a következő másodpercben már kényszeredett mosolyra húzta száját.
-Remek ötlet.
-Repülőteret kell keresnünk…
-És pénz a jegyre majd az égből repül hozzád?-méltatlankodott barátja.
-Összetesszük,amink van.
-Tele vagyon pénzzel,két jegy is kijön belőle…-motyogta Riley-Nagyon régóta gyűjtünk.Bocs,hogy nem mondtam el,akár egy szállodában is aludhattunk volna.
-Nem baj.-Blair szinte kivirágzott,mikor tudatosult benne,hogy hamarosan megtörténik a nagy találkozás Peter-rel és újra ,egcsókolhatja.. –Most rögtön indulunk.
-Blair,körözöttek vagyunk.-figyelmeztette Riley.
-Kit érdekel?-Blair úgymond megrészegült a szerelem borától… -Majd más nevet mondunk.-vont vállat.
-Az útlevelekben bennt van a nevünk…
-Hopsz.-Blair gondolkodóba esett.Még sem látja Peter-t?
-Figyelj,egy próbát megér.Szerintem még London-ban keresnek.Ez még csak a harmadik nap,hogy szökésben vagyunk.
-Igaz,-derült fel újra. –Keresésre fel!-kézenfogta Riley-t és futott,a boldogság mámorában úszva.A cél az volt,hogy elérjék a távoli paneleket és találjanak egy repülőteret.Már majd’ hogy letörött a lábuk a sok gyaloglástól és futástól,rájuk is esteledett.A sötétben kajtattak a fények felé.Hajnal kettő körül oda is értek.Nem tudták,hová érkeztek,és hogy itt vajon tudják-e már,hogy őket körözik,mégis bátran,fesztelenül sétáltak a betonúton.Hiába volt éjjel,az utcák nyözsögtek az emberektől.Blair leszólított egy ügyvédnek tűnő pasast,aki elmagyarázta nekik,merre van a repülőtér.Teljesen lázba jött,ha elképzelte magát,ahogy újra Peter karjaiban van.Riley alig bírt vele.A repülétéren meg már nem is próbálta leplezni érzéseit.Szerelmes tekintettek mászkált az emberek közt,és Peter-ről csicsergett Riley-nak,akinek a feje már tele volt az egésszel.
-Melyik járat indul legközelebb Amerikába?-kérdezte Riley az információs pultra támaszkodva.
-A GS1247-es,húsz per múlva.-felelte a nő,majd felnézett Riley-ra.Ő előkapta a pénztárcáját és a nő elé öntötte a tartalmát.
-Ebből kijön két jegy?-tudakolta feszülten.A nő megolvasta a pénzt.
-Pontosan két jegyre elég.-jelelntette ki végül.Odatta nekik a két jegyet,ők meg elrohantak.
-Mennyi időnk van még?-Blair egyre izgatottabb lett.
-Még bőven van negyed óránk.-forgatta a szemeit Riley.-Hűtsd már le magad egy kicsit!
-Bocsáss meg…ez most nem megy.Öt éve nem láttam Peter-t.Képzeld el…neked milyen lenne,ha a szerelmed elköltözne,aztán évekig semmit sem tudnál róla?-csönd.Nem kapott választ,így hát bőröndjére huppant és mellén összefonta a karját.Riley még mindig nem szólalt meg.Nagyon is át tudta érezni Blair helyzetét…még sem bírta elviselni,hogy Blair egy másik pasiról áradozik…nem róla.Elvégre ez a Peter hol volt,mikor Blair-t sittre akarták vágni,meg mikor kórházba került?Amerikában volt és a haverjaival lógott,ne meg koptatta az iskola padot és játszotta a strébert…Gondolataiben Peter gizda volt,csúnya és hülye.Köze sem volt a barna hajú,kedves,szuper helyes sráchoz,akit a fényképeken látott.
Blair számára egy örökkévalóságnak tűnt,mire befutott a gép.Csak akkor nyugodott meg,és hitte el,hogy Peter-höz megy,mikor már szántották a levegőt.Úgy tűnik,itt még nem terjedt el a mende-monda,hogy Blair Butfly bandita.Felhúzta a lábait és átölelte a térdét.Riley krákogott.Blair kérdőn emelte rá a tekintetét.
-Hol lakik ez a Peter?
-Hogy hogy ez a Peter?-ráncolta a homlokát. –Mi a bajod vele?-tekintete lángolni kezdett.
-Semmi,semmi!-visszakozott Riley,két kezét védekezőn maga elé tartva. –Csak gondoltam,illene tudni,hová készülünk.
-Washingtonban.Ha nem költöztek azóta onnan is el,akkor a 05671 számú utcában.-barátja bólintott.Elővette a telefonját és nyomkodott rajta valamit.
-Így is nagy gázban leszünk,ha rájönnek,hogy nincs víziumunk.Mások hetekig rohangálnak azokért a papírokért,hogy eljuthassanak Amerikába.
-Hát igen.Peter majd biztos fedez minket..
-Egészen biztos.-komorodott el Riley,mikor újra Peter-re terelődött a szó.Nem nagyon szóltak egymáshoz.Blair gondolataiba mélyedt,a leveleit olvasgatta és Peter fotóját nézegette,Riley telefonozott.Lassan elálmosodtak.Minden utas kapott párnát az alváshoz,így hát arra hajtva fejüket elaludtak.Még hosszú volt az út Amerikáig,ki kellett magukat pihenniük.
Amerikai idő szerint délelőtt tízkor landoltak a Washington-i reptéren.Blair ragazkodott hozzá,hogy a mosdóban „felkészüljön a nagy eseményre”,azaz Peter látására.Mikor magára maradt,nem törődve vele,hogy bárki rányithat,levetkőzött és vizet meg szappant nyomva kezébe végigmosta magát.Előszedte a törölközőjét,a fekete rövidnadrágját és a fekete félvállas blúzát,amin egy neonpink csillag volt.Megtörölközött és felöltözött.Ruhája alá fekete csipkebugyit és melltartót vett,a sminkjét is újra kente,ezúttal a suliban is használt kemény,emós stílussal és újralakkozta a körmeit is.A haja hál’ Istennek még nem göndörödött be a tegnap fodrász általi kivasalás után,így könnyen kifésülhette.Mikor elkészült és elpakolta a fölösleges ruháit meg a neszesszerét,megszemlélte tükörképét.Elégedett volt vele.Egy szexi emó-t látott,aki hamarosan már nem is lesz olyan magányos…Riley-t az ajtó előtt találta unottan toporogva.
-Na végre!-sóhajtott fel,mikor Blair kilépett az ajtón. –Már azt hittem,időközben lehúztad magad a WC-n…
-Nagyon vicces.Tudod,milyen nehéz normális hajat és sminket készíteni?
-Nem,de anélkül is normálisan néztél ki.
-Ja persze…-forgatta a szemeit Blair.Észrevette,hogy Riley-n is tiszta ruha volt és meg is volt fésülködve.
-Látom,azért te sem a tegnapi ruhádban és kócos fejjel jössz..-jegyezte meg,majd jelentőségteljes pillantást vetett rá.
-Na jól van ám!-csapott barátnője hátára,aki épp egy vigyort próbált elfojtani,nem sok sikerrel.Mindeketten nevetésben törtek ki.A mosdóba igyekvő emberek kíméletlenül megbámulták őket,de nem foglalkoztak vele.Mikor végre abba tudták hagyni a nevetést,elindultak kideríteni,hol lehet az a 05671-es számú utca.Becsörtettek egy közeli szállodába,hátha ott kideríthetnek valamit.A recepciós hölgy tudott nekik térképet adni,amin az utcák számozása is szerepelt.
Riley nézte a térképet,Blair csak húzta maga után kis bőröndjét.Csodálattal nézett körül,s végig a házakon.Határozottan lépkedett.Barátja mögötte lépkedett és tájékozatta,merre menjen.Sok ember mászkált az utcákon,sok padon fiatalok ültek és gitáral kísérve magukat énekeltek,mellettük kalap,hogy pénzt dobhassanak be nekik,ha tetszett a műsor.Néhány mutatványos,bűvész is akadt elvétve,akik elszórakoztatták a bámészkodókat pár tallérért cserébe.Bair vidáman nézelődött,a szíve pedig egyre hevesebben és hevesebben vert.Tenyre nyirkos lett az izgalomtól.
-Ez az az utca.-jelentette ki Riley előre mutatva.Blair szó nélkül végigrohant a betonúton,majd az utca közepe felé megtorpant.
-Nem tudom,melyik házban lakik…-szontyolodott el.Ekkor érte utol Riley.
-Csak megtaláljuk!-bíztatta barátnőjét,holott jobban örült volna,ha nem találják meg.Ekkor az utca végén az egyik házból magas fiú lépett ki.Blair-nek elakadt a lélegzete.Bőre napbarnította,enyhén hullámos haja az álláig ér.Halványöld szemei csillognak,helyesebb mint valaha…Kissé felnőttnek látszott,de Blair látta benne az öt évvel ezelőtti Peter-t is.Jóvágású és szuperhelyes…gyönyörű.Fekete pólót és farmernadrágot viselt,az ujján ott a jeggyűrű...Blair csak nézte,nézte…A boldogság már-már szétfeszítette a mellkasát,szíve hevesen dörömömbölni kezdett.Peter elmosolyodott,nem tudni,min.De ettől csak még képrázatosabb let az arca…egy igazi szuperpasi.Blair nem bírt betelni vele.De vajon miért nem veszi észre?Miért nem rohan hozzá és öleli át?Ő indult meg felé.Bőröndjét hátrahagyva száguldott vőlegénye felé,aki most érdeklődve fordította felé az arcát.Blair egy pillanatra megtorpant. „Milyen gyönyörű..”-futott át a fején.Aztán újra futni kezdett.Peter előtt sem fékezett le,csak a karjába vetette magát.Átkarolta a nyakát és közelebb húzta magához.Arcát a vállába fúrta,csak aztán lépett hátra egyet és nézett a szemébe.Peter arcán csodálkozás és hitetlenkedés suhant át.
-Már megbocsáss,de…ki vagy te?-nézett rá furán.Blair-nek mintha a szívét facsarnák..hát ne ismeri meg?De hát persze,mit is várt.Hiszen ő már nem az a régi Blair!Már nincs hosszú,szőke,göndör haja,nincs rajta fodros szoknya és csinos,rózsaszín blúz,mint régen…
-Peter…-suttogta. –Én vagyok az.
-Ki?-Peter nem tudta mire vélni a dolgot.Továbbra is értetlenül meredt Blair-re.-És honnantudod a nevemet?!-kérdezte idegesen és beletúrt a hajába.
-Édes Istenem!-sikoltott fel a lány. –Én vagyok,Peter!Peter,kérlek,nézz a szemembe!Kinek a szeme ez?Nézz rám!-Peter eltűnődött.Arcán furcsa kifejezés jelent meg,amit Blair nem tudott mire vélni.
-Ismerős vagy.Olyan a szemed,esküszöm,olyan a szemed és a hangod..mint a..nem érdekes.-vakarta meg a fejét.Blair nem bírta tovább.Felemelte kezét és Peter szeme elé tartotta a gyűrűt.Szerelme szeme elkerekedett és tágra nyílt.Rámeredt Blair-re.
-Te..
-Na,felismertél végre?-Blair elmosolyodott.Peter ráismert a mosolyra.Arra a csábító,gyönyörű mosolyra..
-Ez nem lehet igaz…
-Peter!Én vagyok az,Blair.A menyasszonyod.-tette hozzá,hogy végre megértesse vele a dolgot.Aztán újra elmosolyodott és a nyakába borult.De ekkor Peter megfogta a vállát és eltolta magától.Vajon mért tehette?Blair most már végképp nem értette a dolgot…Peter-re nézett,de elakadt a lélegzete.A fiú szinte undorral bámult rá.
-Nem…ez nem te vagy…-még messzebb tolta magától a lányt.
.Mi a baj?-tudakolta.Most már kissé megijedt.
-Te egy…mit csináltál te?Mi vagy te?Hogy nézel ki?!-kiabálta Peter.Mint aki megtébolyodott,úgy viselkedett.Úgy nézett rá,mint egy idegenre,egy idiótára..
-Hát igen,kissé megváltoztam.-vont vállat. –Tudod,miután elmentél,nem bírtam elviselni még magamat sem.Nélküled már nem voltam ugyan az,ezért változtattam a stílusomon.
-Megkaptad a leveleimet?-vőlegénye ekkor más szinte tajtékzott és szemeit dörzsölgette,mintha nem akarna hinni nekik.
-Hát,ezzel is volt egy kis bökkenő…Lehet,hogy hülyén hangzik,pár napja találtam rá a leveleidre,elásva.Emily Brash dugta el őket el el előlem.Még csak időm sem volt elolvasni az összeset.
-Kayla-ról tudsz?
-Hát ő…-Blair kissé elbizonytalanodott. –Meghalt…-Peter arca elborult.Megrázta a fejét,aztán újra Blair-re meredt.
-Komolyan mondod?-Blair bólintott.
-Istenem…annyira hiányoztál!Szeretlek!-akarta volna újra megölelni,de vőlegénye most már szó szerint eltaszította.Végül mégis megragadta a vállát,de ahelyett,hogy megölelte volna,közel húzta magához és a szemébe nézve,merő undorral mondta.
-Nekem is hiányoztál és szerettelek…
-Jajj,Pet,miért beszélsz múlt időben?-gyűltek könnyek Blair szemébe.Kezdte érteni a dolgot.
-Mert ez már a múlté.Mi lett belőled?Egy hülye,egy az idióta emósok közül,akik maguknak okoznak fájdalmat és akik visszataszítóan néznek ki,akikről az embernek a sötétség jut az eszébe,egy közönséges senki….-Blair sírni kezdett.Könnyei elmaszatolták a sminkjét,a fekete festék máladozva folyni kezdett az arcán.
-Ne…kérlek,Peter,ne…
-Én szerelmes vagyok.Szerelmes vagyok Blair Annarose Butfly-ba,aki sajnos meghalt…
-De hát itt vagyok!-jajdult fel.
-Te már nem vagy te.Már nem az vagy,akit szerettem és még szeretek is mindig…az a lány már nincs.Blair Butfly számomra halott.
-A menyasszonyod vagyok!Szeretlek!Én itt vagyok és élek!Könyörgök..vond vissza!-zokogta.
-Blair Butfly számomra halott.-ismételte meg Peter lassan és érthetően. –Nekem te nem vagy senkim.Nem ismerlek többé.Jobban jársz,ha minél hamarabb elfelejtesz.-még egy másodpercig rámeredt.Szemében mély fájdalom és csalódás,arca egyszerre elgyötört és őrjöngő.Aztán elengedte a lány vállát és szó nélkül magára hagyta.Blair nem bírt elviselni ekkore fájdalmat.Térdrerogyott.Az élete,ami pár perce még boldog és stabil volt,amit egészen eddig építgetett,pár másodperc alatt omlott össze.Pár másodperc alatt vesztett el mindent,ami fontos volt számára.A könnyei-nek nem bírt megállj-t parancsolni.Az arca már egy merő fekete smink volt.Úgy érezte,menten megfullad,köhögőroham tört rá.Meg akart hallni…nem akart tovább élni-de hogy is tudott volna?Az Életét az imént vesztette el…Üres tekintettel meredt maga elé,aztán eszméletét vesztve terült el a földön.
Riley,aki eddig a távolból figyelte az eseméneket,most rémülten szaladt Blair felé,aki élettelenül feküdt a földön.
-Blair!Blair!-de hiába rázogatta,a lány nem ébredt fel.Fülét a mellkasára szorított: a szíve dobogott.Tehát csak elájult.Felbőszülten indult Peter után.A fiút az utca végén érte utol.Felemelte jobb öklét és jó erősen tarkón vágta,mire Peter megpördült a tengelye körül.
-Mit akarsz?-kérdezte mogorván,fájó tarkóját dörzsölgetve.Riley kénytelen volt beismerni,hogy Peter igenis jóképű.Nagyon jóképű.De ettől csak még dühösebb lett rá.
-Van fogalmad róla,hogy mekkora fájdalmat okoztál neki?-az arcába akart bokszolni,de megrendítette a Peter szeméből sugárzó fájdalom és az elgyötört arc.Leresztette kezét.
-Tudom.De én nem őt szeretem.-merevedett meg újból a tekintete. –Ki ő?Mindig is gyűlöltem az emósokat…
-És te hol voltál,mikor kórházba került?Vagy mikor a zsaruk körözték?Most is őt keresik,akár húsz év börtönt is kaphat a semmiért!-fakadt ki Riley.
-Hogy mi?
-Ismered Emily és Kayla Brash-t,és gondolom Emily barátnőjét,Rachel-t is.
-Igen,ismerem.
-Kayla betegségben meghalt.Emily és Rachel az összes Blair-nek szóló leveledet elásták,a Kayla-ról és rólad szóló fotóalbumokat úgyszintén.Blair nemrég talált rájuk.Nyomozni kezdtünk,mert meg kellett találnunk Emily-éket.De ők elköltöztek,de nem tudtuk hová.Aztán ez a Rachel…feljelentette Blair-t,hogy leütött egy nőt és kirabolt egy ékszerboltot.Egy fényképet is felmutatott,amin Blair látható hátulról a betört üvegablak előtt,mellette az eszméletlen nő.A gond csak az,hogy nem Blair volt az…Rachel valamiért sittre akarja vágni.Jelenleg szökésben vagyunk.
-Azt mondtad,nem Blair volt.Akkor miért jöttetek el?Hiszen a zsaruk…
-Igen,tudom.Így már biztosan tudják,legalább is azt hiszik,hogy tudják,mi történt.-vágott a szavába ingerülten Riley. –De mi azért jöttünk,hogy megtaláljuk Rachel-t és Emily-t,hogy beszélhessünk velük és tisztázzuk az ügyet,hogy aztán minden visszatérhessen a normál kerékvágásba.
-És szerintetek itt vannak?
-Igen.Erre is Blair jött rá.
-Blair…-csóválta a fejét Peter. –Már meghalt…-újra a gyötrődő arckifejezés.
-Szállj le a földre!Hol vannak?
-Nem tudom,azt se tudtam,hogy elköltöztek.De…hívd ezt a számot.-zsebéből papírzsebkendőt vett elő és ráfirkantot valamit.
-Az itteni tudakozó.Derítsd ki,hol laknak.Ha úgy vesszük,ők ölték meg Blair-t.-tekintete szikrázott.
-Kösz..-biccentett Riley. –És ne aggódj….egyszer még betöröm az orrod azért,mint Blair-rel tettél.-fenyegetőzött.
-Én mit tettem vele?Ő mit tett velem?!Alig vártam hogy mehessek hozzá…de ő egy kis senki utcalány lett,semmi sem maradt a régi énjéből…Annyiszor elképzeltem már a nagy találkozást…ahogy fut felém,a hosszú haja lobog utána,fodros,rövid szoknyája körültáncolja a derekát…E helyett kapok egy kis fekete hajú,agyonsminkelt,hülye libát….nem Blair-t.Egy senkit.Én azt a Blair-t szeretem,nem a másikat.
-Tudod te,hogy amióta elmentél,minden nap két személyre terít és a fotóddal alszik?!
-Már nem érdekel.Életem hátralévő részét arra szentelem,hogy elhitessem magammal,a menyasszonyom halott,és hogy elfelejtsem őt…-elfordult,hogy elrejtse Riley elől az arcán lecsorduló könnycseppet,zsebre vágta kezeit és ment tovább.Nem volt képes visszanézni….épp az életét hagyta hátra.
Asztali nézet