♥ Egy magányos emó története ♥
♥ by: Anna Pinter ♥

A halál nem olyan,mint sokan hiszik.Kellemes,nyugodt.A fájdalom a fejében megszűnt,minden megszűnt.Képek árasztották el az agyát,képek,és élete fontos eseményei s mintha végigpörögtek volna előtte…Voltak valótlan képek is,de nem érzékelte,mi igaz,mi nem.Olyan volt,mintha ott és most történt volna meg.A fejében valami ismeretlen zeneszám zümmögött,olyan hangon,mintha mind két fülébe egy-egy fülhallgatót dugtak volna.A 12 éves,szőke fürtös,kissé kancsal Blair Butfly és Peter Lawson a mozivászon előtt.Nem hallatszott a hangjuk,sem a mozi hangja,csak a zene ami pörgött az agyában…Peter mondott valamit,Blair válaszolt.A mozivásznon összeért a főszereplők ajka.Blair és Peter is egymás felé hajolt és megcsókolták egymást….

Blair egy nagy kristályos kövön ül,18 év körül jár.Hófehér,fodros,könnyed és földg érő ruhát visel,göndör haja derekát veri ,Elől,a halántékától két kis fonat volt hátrafogba,mint Shakespeare Júliájának a drámában.Száam már szinte lehetetlenül rózsaszín,élénk,kiemelve arcát.Bőre makulátlan és fehérebb mint egy vámpírnak,mint a hó…Hatalmas kék szemei fényesek,körülötte az ébenfekete,hosszú pillák,a szemhélye erős,csillogó,fényes,narancssárgás árnyalatú,kiemelve szép vonásait.Csak ül,a szél lengeti a hosszú,aranyló fürtöket….

Ugyan ez a Blair egy felhőn ül,Peter mellette,aztán átöleli a lányt,aki lefekszika földre.A fiú fölé,úgy csókolja meg.Minden tökéletes…

Üres,nagy,virágokkal teli mező,ami egy füves domb mögött terül el.Közel s távol egy fa vagy ház sem,mintha végtelen lenne.Blair jelenik meg a domb tetején,fehér,piros pöttyös miniruhában,ami a derekánál szalaggal van elkötve,az ujja puffos.Lábán piros topn-cipő.Szőke fürtjei két laza copf-ba kötve,mint egy-egy szőke csavar mindkét füle mögött,benne piros szalad.Szája rózsaszínje kissé színelütést képezett ruhájával,de így is szép volt.Mellette hamarosan feltűnik Peter,aki tökéletesebb és helyesebb mint valaha,állig érő,nap által kiszívott,kissé hullámos fürtjei sz arcába hullanak,fehér inge könyékig fel van tűrve,és csak félig van begombolva,szbadon hagyva mellkasát.Laza,kissé bő farmerje van,lábán élénkpiros converse.Nevetve szaladtak le a dombon,majd megfogták egymás kezét,úgy futottak tovább.Aztán Peter a földre rántotta Blair-t,szája a szeretlek szót formálta,aztán elmosolyodott.Egymásba kapaszkodnak és szenvedélyesen megcsókolják egymást….

Vörös szőnyeg,valahol a semmi közepén,rajta egy mezítlábas menyasszony,hosszú,uszályos,abroncsos és habos ruhában.Haja szabadon,néhány tincs az arcába omlott.Csak megy és megy,az út valahogy végtelennek tűnik,míg végre a szőnyeg végén meglátja Peter-t,vakító,fehér öltönyben,piros nyakkendővel.Szerelme rámosolyog,majd a karjába kapja és magához szorítja.

Egy nagy tükör előtt áll.Emós,fekete haj,smink,ruha,converse,fekete körmök,a csuklóvédő.De a tükörképének hosszú,szőke,göndör haja van,a szemhéja halványlila,a szája élénk rózsaszín és barackszínű,könyed nyári ruhát visel.

Fekszik a földön,az ég sötét,még is minden tisztán kivehető.Az ajka most vörös,ruhája fehér szatén-mini.Haja most is szabadon,és csak fekszik…fekszik,kissé nyitott szájjal,szerelmes pillantással,furcsa,kényelmetlen,de jól kinéző pózban.Csak fekszik,aztán minden eltávolodik…

Türkizkék estélyit visel,ami tele van könnyed fodrokkal.A ruha ujja lazán lecsúszva a vállán,haja magas konytba tornyozva.Néz előre a semmibe,aztán megjelenik mellette kísérője,egy magas,jóvágású fiú-Peter.Belékarol és elindulnak a bálterem felé.

Az első találkozás Riley-val.Aztán az a ciki pillanat,mikor melltartóban nyitott neki ajtót.

Megjelenik a bálteremben,abban a pink miniruhában,oldalán Riley-val.

Peter arca a rég elfeledett látomásban,az a tiszta,éles és gyönyörű kép…

Riley megcsókolja….

Ő,mint emós,tisztán és élesen,mint nemrégiban Peter arca.Magányosan álldogál az utcán,furcsán,egymás felé néző lábakkal,kezét hátrafogja és szomorúan néz fel.Az utca magányos és szürke,csak a pink csíkok a harisnyáján tűnnek ki a sok komor szín közül.

Az arca közelről.Szemei körül az erős,fekete smink,szája halvány,épp hogy csak szájfényes.Kék szeme szinte világít,arca érzelemmentes.

Leesett a hó,kicsit még mindig szállingózott.Ő levedula színű sapkában és nadrágban,halványbarna kabátban,kissé sötétebb lila tornacipőben sétál az utcn,hátán mustársárga iskolatáska.A régi iskolai táskája,ami még akkor volt,mikor Peter-rel járt…De itt is 18 évesnek tűnt,csupán hosszú,göndör szőke hajjal,mint régen.Lazán sétál a hótól hófehér utcán.Aztán hirtelen már Peter karjában fekszik,szintén a hóban.Szerelme is kabátot visel és sapkát.Egy fehét pihe az orrára száll,ő szórakozottan bámulja,ahogy elolvad.Szerelme lecsókolja a hópehely helyén legördülő apró vízcseppet.

Egy gyönyörű erdőben sétálnak,aztán egy fa tövében esznek,majd megint ölelkeznek és csókolóznak….jobb nem is lehetne.

Virágok hullanak az égből.Furcsa.Ő a virágesőben táncol,csinos,halványzöld ruhában és topánban.Haja hátrakötve,elől zöldes hajpánt.Vidáman nevet,miközben a színes,sziporkázó virágok ráhullanak.

Az a bizonyos nap,mikor elesik az utcán és összeismerkedik Peter-rel.

Az első csókuk.

Megint a fogócska,mikor a kendő a hajába csavarodott.

Mikor Peter azt mondja,elköltöznek.Mikor feleségül kéri,s ő igent mond.

Az angyalok hárfáznak és lantoznak a Mennyben,ő a felhőkön ugrál,aranyló ruhában,mezítláb,neki is tollas,hófehér szárnyai vannak.

Ő,Riley,Peter és a családja,boldogan ölelkezik össze.

Megszagol egy gyönyörű levendulát.

Szalad,csak szalad és szalad,a nap játszik aranyló fürtjein,amik csak úgy szállnak utána.Fut,fut,és szája folyamatosan a Peter nevet formálja.Fut,fut,az út végtelen,de ő nem áll meg,míg el nem éri a célját…

Gyöngyöt fűz,valóságos kristály és aranygömbökből,majd Peter a nyakába akasztja az általa fűzött nyakéket.

Összeölelkeznek Emily-vel.

Kayla sírjánál álldogálnak Riley-val.

Fut mezítláb,csapzottan a kisestélyiében,fut,nem érdekli semmi.

Rózsát szed egy mezőn.

Ott áll a semmi közepén,szőke fürtjei a földet verik,elterülnek körülötte,bőre fehérebb a hóbál is,ajka olyan rózsaszín,mintha kirúzsozták volna,pedig nem,szeme kékje szinte világít,ezüstösen csillogó,földig érő estélyit visel.A kép kontasztja egyre erősödik,aztán minden,de minden véglel elsötétedik…A halál békés és nyugodt,nem fáj,nem félelmetes.Már azért megérta,hogy ezeket a képeket léthatta…”Szeretlek Peter,szeretlek Riley,szeretlek Mariette,anyu,apu,családom,Claudia,Emily,Rachel”-kantálta magában,aztán nem tudott többet érezni,látni,mintha megvakult volna,és tudta: meghalt.

Míg ez játszódott le Blair fejében,Riley ordítva vetette magát a gyilkosra.Taylor is üvöltött,de ezzel csak elárulták magukat.Hamarosan kisebb tömeg figyelte a sötétségbe burkolózó mozgó alakokat,a rettegő,síró Claudia-t,aki a földön kuporgott és Blair élettelen testét,ami a földön terült el.Claudia felkapta a földről a Taylor zsebéből kihulló mobilt és tárcsázta a rendőrséget és a mentőket.Elmondta,hogy ő az eltűnt lány,azt mondta,a többit is elmondja majd,de nics idő,sietniük kell.Riley-hoz hamarosan két másik férfi is társult,akik eddig az utcáról figyelték az eseményeket és felmérték a helyzetet-egyértelműen a síró,tajtékzó Riley volt a jó,aki nem bírt Blair felé se nézni,nem az üvöltöző,őrjöngő Taylor,aki azt kiabálta,”már mindegy,megöltem!” meg pár cifra káromkodást.Így hát hamarosan a földön végezte.A két férfi közül az erősebb a földhöz szorította,mire Riley hatalmas ütést mért a fejére,ami elég volt ahhoz,hogy eszméletét vesztse.Claudia és ő is észvesztve ugrottak Blair mellé.

-Blair…Blair….Blair,kérlek ébredj fel!Ébredj fel!-kiabálta Riley a lány hűvös kezét szorongatva,de Blair meg se moccant.Claudia megfogta a kést és kirántotta.Nem is tűnt olyan veszélyes fegyvernek,de mint láthatták,az volt.Riley elborzadva meredt a rózsaszín top-ra,amit jobb oldalt elárasztott a vér.Blair arcán nyugodt kifejezés volt,mintha valami szépet álmodna.Riley egyre jobban kétségbeesett,úgy rázta a fejét,mint egy félőrült és a szeme sem mutatott mást.Claudia arcát is könnyek csíkozták,amik feketék voltak,még a diszkós sminkjétől.A két férfi részvéttel nézte őket,sőt,az egyikük szintúgy könnyezett.Hamarosan hallották a rendőrautó és a mentők szirénáját.Két öles férfi ugrott ki a világító kocsiból és Riley-ékhoz ment.

-Mi történt?-kérdezték sietve,kissé félve a választól.Ekkor a lábuk elé néztek és Riley fölöslegesnek érezte válaszolni.Ők is látták a sápadt,élettelen lányt,akinek véres volt a top-ja.A rendőrök,mintha el sem hinnék,megrázták a fejüket,és arcukon több féle érzelem is átsuhant.

-Blair Butfly.Aki segített a nyomozásban.-rászvéttel néztek a két könnyező fiatalra,és nekik is elhomályosodott kissé a szemük.Egy gyilkosság mindenkit összetudott hozni és midnenkit könnyezésre késztetett,főleg ha az áldozat jó és ártatlan volt.A rendőrök fogták Taylor-t és a kocsi hátuljába csukták,lévén a fiúnak semmi baja csak egy nagy pukli a homlokán Riley ütésétől.A rendőrök a gyilkos kést is kérték,amit Claudia lborzadva ejtett ki a kezéből a lábuk elé.Ők megértőek voltak és felvették,majd egy zacskóba tették.A mentősök hordággyal rohantak feléjük és feldobták rá Blair-t.

-Blair!Blair,Blair,Blair!!-kiabálta utánuk a zokogó Riley,de ők nem figyeltek rá,csak sietve felpattantak vele a kocsira.Egy pasas Riley-ért is visszajött,aki hiába tiltakozott,feltették a kocsiba,ugyanis vérzett az orra és lila foltok tarkították Taylor ütései végett.Claudia-t a rendőrök vitték el,hogy mondja el a történteket,részletesen.Mikor az autók elhajtottak,az utcán csak néma,gyászos csönd maradt,sötétség és egy csepp vér a betonúton.