♥ Egy magányos emó története ♥♥ by: Anna Pinter ♥
Sóhajtva ébredt.Talán a tegnapi rajzóra hamar feledésbe merül…talán.Legalábbis Blair ezt remélte.El sem tudta hinni,hogy mindent elmondott Riley-nak.Hihetetlen!Lehet,hogy már a egész iskola tudja,hogy ő már menyasszony…újra válthatna iskolát,amit nem szeretne,ugyanis itt már tökéletesen sikerült beleolvadni a környezetébe.Egy újabb nap az iskolában.Alig várta,hogy végzős legyen:ugyanis úgy döntött,az főiskolát,vagy az egyetemet,mindegy is melyiket,de levelezve,magántanulóként szeretné végigcsinálni.Felvett egy egyszerű,fekete harisnyát,egy pink miniszoknyát és egy szűk,fekete toppot.A körmét tegnap festette újra,nem kezdett el kopni,tehát fölösleges volt lemosnia.Miután végzett a szemével,hátrafogta a haját,így nem kellett gumit vinnie tornaórára.Ma is felcsatolta a csukló-védőt és megfogadta,hogy Mathilda után már vigyázni fog a kíváncsiskodókkal.Betett egy halálfejes fülbevalót,belebújt a fekete mellett felrúgva heverő rózsaszín converse-be,majd elidult az iskolába.Most a pulcsi is ott lógott a karján,persze pechére,aznap nagyon is meleg volt.Szinte rosszul esett a napfényről az elzárt,négy fal közé menni,amit még mindig fűtöttek!-Szia!-Oh..Claudia,heló!-Ének…alig várom…-dohogott barátnője. –Bezzeg kezdős gimisként néha tartották kinnt az éneket…persze később már ne,mert hogy „már megkomolyodtunk”.Jajj,hogy mennének a fenébe!-Igen.Pedig most nagyon jó idő van.-Hová üljünk?-Hátsó sor,szélső pad.-Claudia megrázta vékony vörös copf-jait.-Nem értem,miért kell neked mindig a legeldugottabb helyre ülnöd…-Ott nem vesznek észre.-vont vállat őszintén Blair.Claudia a szemeit forgatta.-Jajj már!-de végül is barátnőjével együtt elindult a padsorok között a Blair által kjelölt padhoz.-Szia Bair!-egy ismeretlen lány integetett neki a terem másik végéből.Blair értetlenül pislogott.-Heló,emó!-kacsintott rá vigyorogva egy fekete hajú srác.-Hali!-Hogy vagy?-Csőváz haver!-Mai tanár-kikészítés?-Blair semmit sem értett.Miért köszöngetnek neki?Ráadásul ennyien?Még a legmenőbb srácok és top-lányok is!Felfoghatatlan.-Heló mindenki..-kiabálta kényszeredett mosollyal,majd Claudia-hoz fordult.-Ezeknek meg mi bajuk van?-Csak köszöntek neked.-felelte Claudia jelentőségteljes pillantással,de persze ő is értette,mire céloz Blair.-Jajj,tudod,most már híres vagy.-Mi?Miért?-Blair-en úrrá lett a pánik.Nem,nem,nem,nem,nem…-Tudod,a rajzóra,meg azért,mert állítólag az egyik csúcspasi,az a Spers gyerek,miattad dobta az egyik legmenőbb csajt.-Mathilda-t…-Szóval igaz?-nézett nagyot Claudia.-Nem egészen…nem járunk,csak barátok vagyunk.-Ühüm.-somoylgott a lány,egy vörös tincset csavarva ujja köré.Blair hátbavágta,mire idétlen vihorászásba kezdett.-Csak barátok.-hangsúlyozta.-Jó,jó!-egyezett bele barátnője,de csak hogy ne kelljen Blair-rel veszekednie. Ebédnél Blair,szokásához híven a sarokban lévő,magányos asztalhoz baktatott,ahol senki sem zargatja.-Hé,Blair!Nem ülsz ide hozzám?-meglepetten fordult meg.Riley integetett felé egy zsúfolt asztal mellől,ami tele volt menő srácokkal és csajokkal.Nem,ez a társaság nem Blair-nek való,sőt,úgy egyáltalán, társaság nem Blair-nek való.Nem ennek a Blair-nek.Ezért hát inkább csak nem-re utaló kézmozdultatot tett és a szokott asztalához ült le.Gongolataiba merülve rágcsálta az almáját.-Hé,mi van?-Mondtam,hogy nem ülök oda!-dohogott,mivel mód felett utálta,ha megzavarják gondolkozás közben és ha nyomulnak rá.-De miért?Úgy volt,hogy barátok vagyunk,nem?-biggyeztette ajkát Riley.-Figyelj…nem érted,hogy az én dolgom csupán annyi,hogy kerüljem a figyelmet,a társaságot,az embereket,a vidám dolgokat?!-Nem,nem értem.Lehet,hogy elment a vőlegényed,de vissza fog jönni,ezt ő maga mondta és szerintem,ha most itt lenne,ő is azt mondaná: élj!!Könyörgök,Blair,legalább egy kicsit próbáj meg élni!Egész nap csak….mit is csinálsz?Semmit!-Na jó…szállj le rólam.Épp ezt nem akartam.Az emberek köszönnek nekem!-hördült fel.-Mert ez a normális,de úgy látszik,te már nem vagy az.-Te nem vagy az!-Nem tudod,mi az igazi barátság,nem tudsz te semmit,csak magadat kínozni!Akkor meg csak ne ígérgesd,hogy barátok leszünk.-Számomra ez a barátság.Szóba állni valakivel.Számodra lehet,hogy más,de az már engem nem érdekel.Szóval lehet rólam leszállni,oké?-azzal felállt,fogta a teli tálcáját és egy az egyben beleöntötte a szemtesbe.Gyorsan kislisszant az ebédlőből,és felszívódott.Senki nem tudta,hol van,de nem is akarták tudni.Most,hogy lerázta Riley-t,a többiek szemében ugyan az a senki volt,mint azelőtt.És ez (szerinte) így volt rendjén.
Szavazás